Biodiverzitás a mindennapokban – természeti értékeink védelme, közös felelősségünk

Biodiverzitás a mindennapokban – természeti értékeink védelme, közös felelősségünk

Minden egyes nap növény- és állatfajok tűnnek el a Földről.  A fajpusztulás üteme világszerte többszázszor gyorsabb a természetes folyamatoknál, és ez alól Európa sem kivétel. Az európai emlősök, madarak, lepkék, kétéltűek, hüllők és édesvízi halak jelentős része veszélyeztetett, egyes országokban pedig több faj már el is tűnt.

 

Nagyon aktuálisak Pál apostol szavai: „az egész teremtett világ sóhajtozik” az emberi tevékenységben megjelenő önzés miatt.

 

A biológiai sokféleség alatt a Földünk élővilágának sokszínűségét értjük: kezdve az állatoktól, növényektől és gombáktól egészen a mikroorganizmusokig és azok ökoszisztémájáig és az ökoszisztémák rendszerét magában foglaló tájig. A biológiai sokféleség kiterjed a genetikai sokszínűségre is, amely megmutatja, hogy minden élőlény az élet hatalmas, pókhálószerűen összefüggő rendszerének egy önálló, EGYEDÜLÁLLÓ eleme. Ez a sokféleség biztosítja a természet alkalmazkodóképességét és stabilitását. A teremtés óta zajló romlási folyamat napjainkban szembeötlő.

 

Az emberiség teljes mértékben függ a természettől. A biodiverzitás biztosítja számunkra az egészséges élelmiszert, a tiszta ivóvizet, a tiszta levegőt. Ezeken túl a mentális és fizikai egészségünk is az ökoszisztéma szolgáltatásokra épül, hiszen sok gyógyszer alapanyagát kapjuk a természettől. A zöld növények nélkül nem lenne oxigén, a méhek beporzó tevékenysége nélkül nem lenne élelmiszer, a fák pedig képesek elnyelni a levegőben lévő szennyező anyagokat a városi területeken, árnyékot és kellemes mikroklímát biztosítani számunkra. A világ gazdaságának közel 40%-a a biológiai termékeken és azok feldolgozásán alapul.

 

A biológiai sokféleséget gyakran a bioszféra immunrendszeréhez hasonlítják. Minél nagyobb a sokféleség, annál nagyobb az immunitás, vagyis a környezet változásaihoz való alkalmazkodásnak akkor van nagyobb esélye, ha minél nagyobb készlet áll rendelkezésre fajokból, amelyből szelektálni lehet.

 

A települések is fontos szerepet játszanak a biodiverzitás megőrzésében. A gólyák a házak és villanyoszlopok tetején fészkelnek, az öreg fák madaraknak és rovaroknak nyújtanak menedéket, a kertek, parkok és vízpartok pedig számos faj számára biztosítanak élőhelyet. Még a kevésbé gondozott zöldterületek, bozótosok vagy vizenyős foltok is értékes „zöld szigetek” lehetnek. Ezek a területek nemcsak az élővilág fennmaradását segítik, hanem sok ember számára az egyetlen közvetlen kapcsolatot jelentik a természettel.

 

A Balaton különleges természeti érték. Sekély tómedencéje, nádasai és part menti élőhelyei gazdag növény- és állatvilágnak adnak otthont, ugyanakkor fokozottan érzékenyek a klímaváltozás hatásaira. A tó főbb élőhelyei a nyílt víz, a mederfenék, a nádasok és a vízparti zónák, amelyek között nincs éles határ. A nyílt vízi életközösségekre a plankton-szervezetek a legjellemzőbbek. Egyesek aljzaton, mások a nádszálak bevonatán, kövek, műtárgyak felületén élnek. A tó parti zónájában az elmúlt évezredek alatt változó nagyságú és változatos fajösszetételű nádasok (sásokkal, gyékényfélékkel) alakultak ki, amelyek a különböző emberi beavatkozások – például lecsapolások miatt – hol kisebb, hol nagyobb területtel bírtak. A nádasok különösen fontosak: átmenetet képeznek a víz és a szárazföld között, hozzájárulnak a vízminőség megőrzéséhez, csökkentik a hullámverés hatását, és számos növény- és állatfaj számára biztosítanak élőhelyet, fészkelőhelyet, búvóhelyet.

 

A Balatonban és közvetlen környezetében a jelenlegi ismeretek szerint mintegy 1360 állatfaj él. A vízben mikroszkopikus méretű élőlények alkotják a zooplanktont, az iszapos mederben puhatestűek és férgek élnek, míg a nádashoz kötődően védett szitakötők, kétéltűek és hüllők fordulnak elő. A tóban mintegy 41 halfaj ismert, emellett számos madár számára jelent táplálkozó-, költő- vagy pihenőhelyet, és több emlősfaj számára is fontos élőhelyet biztosít. Ezekre az életközösségekre vonatkozóan a szakemberek szerint szintén a csökkenő egyedszám, és biodiverzitás vár.

 

A klímaváltozás és az emberi tevékenység hatására ezek a természetes rendszerek átalakulhatnak, a fajok közötti kapcsolatok megbomolhatnak, és egyes élőhelyek élhetetlenné válhatnak a korábban ott élő fajok számára. A fajok kihalása ráadásul végleges folyamat: jelenlegi tudásunk szerint az elveszett biodiverzitás nem állítható helyre.

 

A Balaton mára gyakorlatilag körbeépült, hatalmas népszerűségnek örvend hazánkban, elsősorban a nyári időszakban, ebből kifolyólag az emberi hatások okozta terhelés igen jelentős. A vízparti élővilág megőrzése érdekében elengedhetetlen az emberi tevékenységek szabályozása és az ökológiai szempontok figyelembevétele. Ide tartozik a szúnyoggyérítés természetkímélőbb módszereinek előtérbe helyezése, például a biológiai védekezés alkalmazása is. Fontos ugyanakkor elfogadnunk, hogy egy természetközeli vízpart nem lehet teljesen szúnyogmentes.

 

A fecskék, denevérek és a beporzó rovarok védelme szintén közös érdekünk. Állományaik csökkenése arra figyelmeztet, hogy lakókörnyezetünk és életmódunk gyakran nincs összhangban a természet működésével. A mesterséges odúk kihelyezése, a fecskefészkek megőrzése, a változatos zöldfelületek kialakítása vagy a vízvisszatartó megoldások alkalmazása mind hozzájárulhatnak az élővilág fennmaradásához.

 

A települési zöldfelületek nemcsak esztétikai értéket képviselnek, hanem összekapcsolják az élőhelyeket, segítik a fajok fennmaradását, és kedvezőbb mikroklímát biztosítanak. A fák árnyékot adnak, javítják a levegő minőségét, a beporzók pedig nélkülözhetetlenek élelmiszereink előállításához.

 

Sajnos hazánkban is gyakran a rövid távú gazdasági érdekek kerülnek előtérbe a hosszabb távú környezeti és társadalmi szempontokkal szemben. A biodiverzitás megőrzése azonban nem csupán természetvédelmi feladat: saját egészségünk, életminőségünk és jövőnk alapfeltétele. Ezért bánjunk felelősen természeti erőforrásainkkal, becsüljük meg az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és tegyünk meg mindent a biológiai sokféleség megőrzéséért. Ne feledjük: a természet jövője rajtunk is múlik. Mindenki tehet ezért a szűkebb környezetében tevőlegesen, és a hozzáállásában is. Mit tehetek én?

 

Ezita okl. környezetmérnök

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!