1944. Európa lángokban állt, városok váltak romhalmazzá, emberek ölték egymást, fiatal életek szakadtak ketté, – ahogyan sajnos ma is több pontján a világnak.

Evelyn Dunbar festménye viszont arról tudósít, hogy ugyan azokban a napokban Anglia egyik gyümölcsösében, a kenti grófság területén nők almafákat metszenek.

Evelyn Dunbar festménye, a “Land Girls Pruning at East Mailing” nem csatajelenetet ábrázol. Nem füstöt és romokat látunk, hanem szakavatott mozdulatokat, rendet, fegyelmet, gondos munkát.

A megörökített pillanat nem a pusztítást, hanem a jövőt mutatja. A metszés csendes munkája, az életre kelt növények gondozása is lehet válasz a történelem sötét óráira.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, Fekete István romantikus regényeinek helyszínén  nyílt meg néhány évvel ezelőtt a Kis-Balaton Látogatóközpont, mely egész évben látogatható.

A fantasztikus kiállítás mellett a moziban megtekinthető Bárány László 27 perces kisfilmje  a Kis-Balatonról, amit még a filmet egyedül néző vendég is felállva tapsol meg.

A nagy kiterjedésű természetvédelmi terület elektromos járművel, kajakkal, vagy éppen kenuval is bejárható.

A megújult, szépen parkosított Diás-szigeten van a szintén megújult Fekete István emlékhely, közvetlen közelében pedig Matula bácsi kunyhójának élethű másolata, melynek ajtajában valószínűleg minden idelátogató magyar ember libabőrös lesz.

Bármerre is járunk, természetközeli állapotokat mutató növényzeti típusokat találunk, legfontosabbak: lebegő és gyökerező hínártársulások, nádasok, magassásosok, mocsárrétek, kaszálók és legelők, láperdők és fűzligetek.

A Kis-Balaton méltán nevezetes madárvilágának legismertebb szereplői a gémfélék: ide tartozik a természetvédelem címermadaraként „elhíresült” nagy kócsag,  a nála kisebb termetű kis kócsag, a szürke gém és a bronzos árnyalatú vörös gém, de találkozhatunk az impozáns megjelenésű üstökösgémmel és a népi nevén vakvarjúként emlegetett bakcsóval is. A számos költő, vonuló és telelő récefaj közül kiemelendő a fokozott védelmet élvező cigányréce és a színpompás üstökös réce.  A nyári lúd költő-, valamint hatalmas csapatokban vonuló és telelő fajként ismert ezen a vidéken.  A Vöcsökfélék közül a fiókáit a hátán hurcolászó búbos vöcsökkel és a jóval kisebb méretű kis vöcsökkel találkozhatunk. A vizek halászmesterei a kormoránok, vagy más néven kárókatonák – nevüket koromfekete színükről kapták. Kisebb termetű rokona a fokozottan védett kis kárókatona, mely egykor hazánkból teljesen kihalt, de a múlt század végén ismét megjelent. A guvatféléket a szárcsa és a vízityúk képviseli, de vízicsibefajok és maga a guvat is él a területen – bár ez utóbbiról elsősorban hangja alapján szerezhetünk tudomást. A vizek felett sirályok, csérek és szerkők cikáznak. Ragadozómadarak közül a nádasban költő barna rétihéjával és a hatalmas termetű, hallal táplálkozó rétisassal is találkozhatunk. A több, mint 300 madárfaj közül egyik legszimpatikusabb a bölömbika, mely a természetbarát lépéseinek zajára érdekes módon nem menekül el, hanem vigyázzba vágja magát.

Csigák, teknősök, csúszómászók és halak  mellett szinte minden hazánkban honos, vadon élő emlős is megtalálható a nagy kiterjedésű természetvédelmi területen. Őzek, szarvasok, rókák  (Vuk), arany sakálok, hódok, vidrák (Lutra), mókusok, ürgék, vaddisznók…

Ha idejük engedi kedves követőinket, mindenképpen látogassák meg ezt a rendkívüli hangulatot árasztó helyet!

Grósz István