A Vizes Élőhelyek Világnapját minden évben február 2-án tartják annak emlékére, hogy 1971-ben ezen a napon írták alá az iráni Ramsar városában a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelméről szóló egyezményt. A Ramsari Egyezmény a természetvédelem egyik legrégebbi nemzetközi megállapodása, amelyhez mára 172 ország csatlakozott. Célja, hogy felhívja a figyelmet a vizes élőhelyek kiemelkedő ökológiai jelentőségére, valamint elősegítse azok megőrzését és fenntartható használatát.

A vizes élőhelyek közé tartoznak többek között a tavak, folyók, mocsarak, lápok, árterek, halastavak, sőt egyes tengerparti területek is. Ezek az élőhelyek a Föld legértékesebb és legsokszínűbb ökoszisztémái közé tartoznak. Kiemelkedő szerepet játszanak a biológiai sokféleség fenntartásában, hiszen számos növény- és állatfaj – köztük sok védett és veszélyeztetett faj – számára biztosítanak élőhelyet, táplálékot és szaporodóhelyet.

A vizes élőhelyek nemcsak természeti, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is rendkívül fontosak. Jelentős szerepet töltenek be a vízháztartás szabályozásában, mérséklik az árvizek hatását, javítják a vízminőséget, és hozzájárulnak a klímaváltozás hatásainak enyhítéséhez is, mivel nagy mennyiségű szenet képesek megkötni. Természetes pufferként működve csökkentik a természeti katasztrófák kockázatát: elnyelik az árhullámokat, mérséklik a viharok hatásait, stabilizálják a partvonalakat, ezáltal védik a közösségeket az árvizektől, aszályoktól és a partok eróziójától.

Magyarország különösen gazdag vizes élőhelyekben: a Balaton, a Fertő-tó, a Tisza-tó, a Duna és a Tisza árterei, valamint a kiterjedt láp- és mocsárterületek egyaránt kiemelkedő természeti értéket képviselnek. Hazánk jelenleg 29 nemzetközi jelentőségű Ramsari területtel rendelkezik, mint például a Kis-Balaton, a Dél-balatoni berkek, a Balaton (időszakosan, a nyári idegenforgalmi szezonon kívül az itt telelő vízimadarak zavartalansága érdekében), a tatai Öreg-tó vagy a Mártélyi Tájvédelmi Körzet.

Ugyanakkor a vizes élőhelyek kiterjedése világszerte és Magyarországon is jelentősen csökkent. Európában az elmúlt évszázad során a vizes élőhelyek mintegy negyede eltűnt, az Alföldön pedig a felszíni vízborítás drasztikusan visszaesett. A kedvezőtlen folyamatok hátterében a klímaváltozás, az intenzív mezőgazdasági művelés és a vízmegtartó szemlélet lassú térnyerése áll.

A vizes élőhelyek megőrzése ezért közös felelősségünk, hiszen állapotuk közvetlen hatással van életminőségünkre és jövőnkre. Ehhez a figyelemfelhívó törekvéshez kapcsolódik a Living Lakes (Élő Tavak) Hálózat kezdeményezése is. A hálózat minden évben – jellemzően februárban – megnevezi az adott év „legveszélyeztetettebb tavát”. A kezdeményezés célja nem a rangsorolás, hanem annak bemutatása, milyen környezeti és vízgazdálkodási kihívások veszélyeztetik a világ tavait.

A Balaton 2004 óta tagja ennek a ma már több mint 80 tavat/vizes élőhelyet képviselő nemzetközi hálózatnak, ami jól jelzi a tó nemzetközi jelentőségét és a megőrzésével járó közös felelősséget.

Ezita okl. környezetmérnök

Fotó: Grósz István