“Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libanonon.
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágoznak.
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!”
(Zsolt. 92,13 – 16)

Az igazak be vannak ültetve az Úr házában, ott bontanak virágot, majd hoznak gyümölcsöt, még idős korban is.

Csodálatos látni, ahogyan a gyermekek megjelennek, mint kis csemeték a különböző helyi gyülekezetekben, aktívan részt vesznek a gyermekprogramokban, bibliaiskolákban, szárba szökkennek, serdülnek, elkötelezik magukat Jézus Krisztus mellett, kivirágoznak, elkezdenek szolgálni és beindul a gyümölcs termés egészen földi életünk végéig, vagy míg az Úr vissza nem jön.

Amikor az Ige pálmafáról ír, akkor mindig a datolyapálmára kell gondolni.

A datolyapálmát a leghasznosabb növénynek tartják a Közel-Keleten.

Egy arab mondás szerint annyi mindenre lehet használni, ahány nap van egy évben.

A valóságban azonban még ennél is sokkal több, körülbelül 800 féle felhasználási módját ismerik ennek a fantasztikus növénynek.

A Biblia gyakran említi például a datolyamézet, vagy szirupot, amit édesítő szerként használtak, használnak ma is.
Az ókori bölcsek kenyeret, bort és mézet adó növénynek nevezték a pálmát.

A virágjai fehérek vagy sárgák.
Az érett fürtöket sok ezer sárga vagy narancsvörös, szilva nagyságú, húsos termés alkotja.

40 méteres magasságával, szálegyenes termetével, a legerősebb szélnek is ellenálló igazakra, azok “egyenes és erős jellemére” utal.

Aki Istent elkötelezetten, megalkuvás nélkül követi, az folyamatosan növekszik, erős, és rendszeresen gyümölcsöt hoz, még akár 100 éves korában is.

A datolyapálma amellett, hogy nagyon hasznos növény, fontos szimbólum is a Bibliában.
Például a pálmaág a győzelem, az öröm és az áldás szimbólumává is lett az ókori világban.

Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe:

„Pálmaágakat ragadtak, kimentek eléje, és így kiáltottak: Hozsánna!”
(Ján. 12,13)

Sőt nemcsak az öröm, győzelem és az áldás, hanem az örök élet jelképe is lett a pálmafa.

“Azután látám, íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számolhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből,
és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; és kiáltának nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!” 
(Jel 7,9-10)

A Libanoni cédrus arab elnevezése: “a Libanon erős gyökerű, nagy fája”.

A Libanoni cédrus sötét, erősen repedezett kérgű, 40 méter magasra is megnövő, akár 2,5 méteres törzsátmérőjű örökzöld fa.
Rendkívül elegáns koronája sokáig még kúp alakú, mint a legtöbb fenyőé, ám 25-40 éves korában csúcsa laposodni kezd, az oldalágak egyre hangsúlyosabbá válnak és ágai vízszintesen, lelógóan szétterülve, kialakítják a jellegzetes érett, cédrus koronát.

50-60 éves korára a cédrusfa “felnő”, ám továbbra is erősödik, egyre terebélyesebbé és monumentálisabbá válik.

Egy egészséges példány átlagos élettartama bőven meghaladhatja a 800 évet is. Némely különleges, hegyvidéki cédrus akár 1500 évig is elélhet.

Ez a hosszú élettartam hozzájárul ahhoz, hogy a cédrus a Bibliában az állandóság, örökkévalóság és isteni erő szimbóluma lett.

Fája rendkívül szívós és ellenálló, szúmentes, sokáig kellemes illatú.

A legértékesebb építőanyagnak és a legkelendőbb exportárunak számított a Földközi-tenger térségében a bibliai időkben, ami rövid időn belül a hatalmas libanoni  cédruserdők teljes kiirtásához vezetett.

Salamon király is innen szállította Jeruzsálembe tengeri és szárazföldi úton az első Templom építéséhez szükséges hatalmas tömegű faanyagot.
Azért foglalta el Jafót, hogy kikötőjét használhassa a Libanonból (Türoszból) vásárolt cédrusok szállítására, amit aztán a Templom építéséhez használt fel.

A cédrusfa rendkívül tartós, mégis könnyen faragható. Illatos, gyantás fája ellenáll a rothadásnak és kártevőknek.

Nagy, egyenes törzse pedig ideális volt gerendának és burkolatnak.

Az Énekek Éneke hozzá hasonlítja a vőlegényt, így e fa az eljövendő Messiás szimbóluma is lett.

Képekben beszélve a Megváltót jelképező cédrus hatalmas ágszerkezete leárnyékolja a világ kísértéseit, csábításait, ugyanakkor szép, formás koronája a teremtett valóság értékeire, a jóra hívja fel a figyelmünket.

Árnyékában a legforróbb helyzetekben is nyugodt menedéket találunk…

Grósz István (Kereszty Z nyomán)