Az ENSZ Közgyűlése tavaly év végén fontos lépést tett a tavak védelme érdekében: augusztus 27-ét a Tavak Világnapjává nyilvánította. A döntés kezdeményezésében az indonéz kormány játszott vezető szerepet, de hozzájárult a Balaton Fejlesztési Tanács is a 2023-ban Balatonfüreden megrendezett 19. Tavak Világkonferenciájával. Ennek köszönhetően 2025-ben már világszerte megemlékezhettünk erről a napról.

A tavak kiemelt jelentőséggel bírnak szerte a világon. Fontos szerepet játszanak az ivóvíz biztosításában, a vízi közlekedés, a mezőgazdaság, az idegenforgalom szempontjából, valamint élőhelyet nyújtanak számos növény- és állatfajnak is. A tavak ugyanakkor nagyon sérülékeny területek. Jelentős mértékben ki vannak téve a környezeti változásoknak, köztük a vízminőséggel és a vízmennyiséggel kapcsolatos problémáknak, valamint a globális éghajlatváltozás hatásainak. Ezek a problémák hosszú távon a tavak pusztulásához és az édesvízkészletek csökkenéséhez vezethetnek.

E jeles nap kapcsán érdemes felidézni a Kis-Balaton, Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelyének történetét.

A Kis-Balaton neve először 1805-ben bukkant fel térképen, ekkor még csak egy kisebb területet jelölve. Az 1833-as Balaton-térképen már a Fenékpuszta és Balatonhídvég közötti egész vidéket így nevezték, majd 1951-ben védetté nyilvánították. Azóta számos természetvédelmi címet kapott: fokozottan védett, része a Ramsari-egyezménynek (nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek), valamint a Natura 2000 hálózatnak is.

A Kis-Balaton kiépítésének célja elsősorban a Balaton védelme volt. Az 1960-as évektől romló vízminőség miatt a szakemberek megoldást kerestek a Keszthelyi-öblöt terhelő Zala folyón érkező szennyeződésre. A megoldás a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer létrehozása lett: egy természetes jellegű szűrőmező, amely felfogja és feldolgozza a vízzel érkező lebegőanyagokat és tápanyagokat, így mérsékelve az eutrofizációt, algásodást.

Az építkezés két ütemben valósult meg. Az első szakasz (Hídvégi-tó) 1981–1985 között készült el, a második (Fenéki-tó) 1984-ben indult, és az Ingói-berek elárasztásával 1992-ben vált működőképessé. A teljes fejlesztés 2014-re zárult le. Az építkezés célja tehát a Zalán lejövő szennyeződések felfogása és tisztítása, a hordalék kiülepítése, másrészt az árhullámok biztonságos levezetése, harmadrészt a természetvédelem volt.

Ma a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gondoskodik a vízgazdálkodási, míg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a természetvédelmi feladatokról.

A mintegy 147 km²-es vizes élőhely ma sokkal gazdagabb élővilágot rejt, mint azt eredetileg várták: körülbelül 60 védett és fokozottan védett növény- és több mint 330 védett állatfaj található itt, egy igazi madárparadicsom. Idén a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer első ütemének 40 éves jubileumát ünnepeljük.

A Kis-Balaton lápos, mocsaras világa ma is ugyanúgy elvarázsolja a látogatót, mint egykor – miközben csendben és hatékonyan védi a Balatont is.

Ezita okl. környezetmérnök