Amikor a nyár lassan búcsút int, sokan úgy gondolják, a kertekben is véget ér a szezon, hiszen a virágok már nem olyan harsányak, a gyümölcsfák alatt egyre több a lehullott levél, és a reggelek is hűvösebbek.

Mégis, aki szeptemberben kilép, kisétál a kertbe, könnyen megtapasztalhatja: az ősz nem az elmúlásról, hanem egy új, sajátos szépségről szól. Ilyenkor a kert új hangokon szólal meg.

Az évnek ebben a szakaszában a kert átváltozik. A lombok lassan aranyba, vörösbe és barnába öltöznek, a szőlőtőkék levelei ragyognak, a díszfák és cserjék színkavalkádot teremtenek.

Egy rövid séta a kertben, akár egy bögre finom, meleg teával a kézben, igazi feltöltődés lehet – még azok számára is, akik kevésbé rajonganak a kertészkedésért.

Szeptember a szüret hónapja. A szőlőfürtök nagy része már megérett, az alma és a körte roppanósan hívogat, a szilva illata pedig betölti a kertet.

A gyümölcsök leszedése közvetlen élményt ad: nem csupán munka, hanem öröm, amelyet a friss ízek azonnal megjutalmaznak.

Bár a virágok már nem olyan harsányak, de szeptemberben is bőven virágzik még pl. a dália, krizantém, kúpvirág, vagy az őszi csillagfürt.

Ezek a gyönyörű virágok színes foltokat adnak ilyenkor is, sőt teljes pompájukban díszítenek, sokszor még gazdagabb árnyalatokkal, mint a nyári forróságban.

Ezek a színes foltok életet visznek a kertbe, amikor a természet már lassan pihenni készül.

Nem kell nagy kertésznek lenni ahhoz, hogy valaki élvezze az őszi színek látványát, a friss gyümölcs ízét vagy a madarak jelenlétét.

A természet a saját kertünkben tanít meg ilyenkor arra, hogy a nyugodt, csendes élet, is lehet gyönyörű!

“Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.” 23. zsoltár (Dávid zsoltára.)

Grósz István