A tavak és folyók vizein gyakran láthatjuk egymás mellett a bütykös hattyút (Cygnus olor) és a tőkés récét (Anas platyrhynchos), két olyan madarat, amelyek ugyanazon élőhelyet osztják meg, de eltérő viselkedési mintákat mutatnak. Együttélésük érdekes egyensúlyon alapul, amelyben a hattyú domináns szerepet tölt be, míg a tőkés réce alkalmazkodó stratégiákat fejlesztett ki.

A bütykös hattyú

A bütykös hattyú nem csupán fenséges megjelenése, hanem erős területvédelmi viselkedése miatt is vált a tavak domináns madarává. Különösen a költési időszakban, tavasztól nyárig válik agresszívabbá, amikor a hím erőteljesen őrzi revírjét és családját. Ebben a periódusban elűzhet más madarakat, beleértve a tőkés récéket is, ha azok túl közel merészkednek a fészkéhez vagy a fiókáihoz.

A hattyúk gyakran szélesre tárják szárnyukat, és sziszegő hangot hallatnak, hogy megfutamítsák a betolakodókat. Ha ez nem elegendő, fizikai támadást is kezdeményezhetnek: erős szárnycsapásaikkal akár komoly sérüléseket is okozhatnak – még embernek is. Ez a viselkedés elsősorban a költési időszakra jellemző, azon kívül a hattyúk sokkal toleránsabbak.

A hím bütykös hattyú akár 12 kg-ot is nyomhat, a szárnyfesztávolsága elérheti a 240 cm-t. Csőre narancssárga, tövénél feltűnő fekete dudorral (bütyökkel), amelyről nevét kapta. Lába sötétszürke, ujjai között úszóhártya feszül. Teste hófehér, de fiókái eleinte szürkék – hattyúpelyhesek –, és az anyjuk hátán lovagolva ismerkednek a világgal.

Élőhelye tavak, mocsarak, holtágak, csatornák környékén van. Hatalmas fészket épít – akár 2 méter átmérőjűt is –, ahol évente 4–8 tojást rak le. A költési idő 36–38 nap, mely alatt a tojó ül a fészken, míg a hím őrzi a területet.

2025-ben, első ízben telepedett meg egy bütykös hattyúpár a Rétyi-tó közepén (Háromszéken), ahol fészket is raktak. Rendszeresen kijárok, figyelem a hattyúkat, és drukkolok, hogy sikeres legyen a költés.

A bütykös hattyú monogám faj, a párok gyakran egy életre együtt maradnak.

Tőkés réce

A tőkés réce egyike a legelterjedtebb réceféléknek, és könnyen alkalmazkodik a különböző környezeti feltételekhez. Mivel kisebb testalkatú, gyakran elkerüli a hattyú által birtokolt területeket, főként a part menti sekélyebb vizekben talál magának biztonságos helyet.

A hím feje fényes zöld, nyakán fehér gyűrű látható, míg a tojó barnás mintázatú. Mindkét ivar szárnyán jól kivehető a fehér szegéllyel határolt, kékes-lila szárnytükör.

Fészkét a talajra, sűrű növényzet közé építi; évente általában egy fészekaljat nevel, 8–13 tojással. A fiókák fészekhagyók, kikelésük után azonnal követik az anyjukat a vízbe.

A tőkés récék fő stratégiája az, hogy gyorsan és rugalmasan reagálnak a hattyúk jelenlétére. Amint egy hattyú fenyegető mozdulatokat tesz, a récék gyakran egyszerűen odébb úsznak vagy átrepülnek egy másik biztonságosabb területre. Ez lehetővé teszi, hogy a két faj különböző térbeli nívókon élve elkerülje a konfliktust.

A hattyú és a tőkés réce közötti viszony a szezonális változásokkal együtt módosul. A költési időszakban a hattyúk agresszívabban védik területüket, de a nyár végén és ősszel a két faj gyakran békésen osztozik ugyanazon a vízfelületen. Különösen a nagyobb tavakon, ahol elegendő élettér áll rendelkezésre, ott az együttélés konfliktusmentesen zajlik.

A hattyú és a tőkés réce eltérő táplálkozási stratégiája is csökkenti a közvetlen versengést. A hattyú főként növényevő: vízinövényeket, hínárféléket, víz alatti hajtásokat fogyaszt. Fejét a víz alá hajtva táplálkozik, hosszú nyakának köszönhetően akár egy méter mélyről is eléri a növényeket. Nem merül teljesen, mint a récék, hanem „fejállással” táplálkozik.
A tőkés réce vegyes táplálkozású, rovarokat, magvakat és kisebb vízi állatokat fogyaszt.

Kelemen László, Sepsiszentgyörgy