A Kakukk

A kakukk (Cuculus canorus) nem csupán hangjával hívja fel magára a figyelmet, hanem rendkívüli életmódjával is. Ugyanakkor több hiedelem is kering róla. Egyik ilyen, hogy a kakukk ősszel karvallyá változik, ami természetesen nem igaz. Ami már inkább fedi a valóságot, hogy tavasszal a kakukk megszólalása jelzi Székelyföldön, hogy meg lehet kezdeni a szalonnát.

Visszatérő emlékként tör fel, mikor a kakukkról írok, hogy egyik márciusi napon mikor medvék nyomában jártuk az erdőt Román Richárd hivatásos vadász barátommal, váratlanul meghallottam a kakukk jellegzetes kiáltását. Megálltam egy pillanatra, mert márciust irtunk és ilyenkor még nem lehet kakukk a vidékünkön. Ám hamar kiderült a turpisság, hogy Ricsi telefonjának a csengőhangja volt kakukk hangra állítva, hogy ha hívást kap az erdőn, ne zavarja meg a vadakat.

A kakukk vándormadár, a telet Afrikában tölti. Majd több ezer kilométert megtéve tavasszal, sereghajtóként, április második felében érkezik vissza hazánkba, hogy a lombos erdők, ligetek és mocsaras vidékek csendes zugaiban keressen magának otthont – vagy inkább helyet, ahová tojásait elrejtheti. A kakukk ugyanis fészekparazita: saját fészket nem épít, hanem más madarak – főként poszáták, nádirigók és vörösbegyek – gondoskodására bízza utódait. A tojó minden kiszemelt fészekbe egyetlen tojást rejt, majd a kikelt fióka, ösztönei által vezérelve, kilöki a többi tojást, hogy egyedüliként élvezhesse a nevelőszülők gondoskodását.

A fészekparazitizmus evolúciós szempontból rendkívül kifinomult stratégia. A kakukktojások nem csupán színükben és mintázatukban hasonlítanak a gazdamadár tojásaira, hanem a fejlődési sebességük is gyorsabb. A kakukkfióka jellemzően korábban kel ki, mint a befogadó madár saját utódai, és ösztönösen kilöki azokat a fészekből. Ez a viselkedés növeli a túlélési esélyeit, mivel így az összes gondoskodás és élelem az ő fejlődését segíti. Érdekesség, hogy egyes gazdamadarak, például a nádirigók, fokozatosan megtanulták felismerni és eltávolítani az idegen tojásokat, ami evolúciós fegyverkezési versenyt eredményezett a két faj között.

A kakukk nemcsak életmódja, hanem megjelenése révén is különleges. Karcsú testalkatával, hosszú farktollával és szürkés árnyalatú tollazatával könnyedén beleolvad az erdei környezetbe. Repülése gyors és egyenes, amely a sólymokra emlékeztető aerodinamikai formát követ. Hangja pedig, amely a tavasz egyik hírnöke, messzire elhallatszik. A madár élete azonban tele van veszélyekkel: a hosszú vándorutak, a klímaváltozás és az élőhelyek csökkenése mind-mind kihívást jelentenek számára.

A Sárgarigó

Amikor a nyári napfény bearanyozza az erdők lombkoronáját, egy különleges, csengő ének csendül fel a fák között. Ez a sárgarigó (Oriolus oriolus), amely élénksárga tollazatával és édes dallamaival mindenkit elbűvöl. Aki egyszer hallotta a sárgarigó vidám, fuvolázó énekét, az könnyen felismeri.

Ez a színpompás madár lombhullató és vegyes erdőkben, ligetekben és folyóparti fás területeken érzi jól magát. Sepsiszentgyörgy központjában az Erzsébet parkban, rendszeresen költ egy pár. Tavasz végén, utolsók közt, májusban érkezik meg Afrika trópusi vidékeiről. Fészke igazi mestermű: a tojó ügyesen fonja ágak közé függesztett, csésze alakú fészkét, amelyben 3-5 tojást rak le. A hím és a tojó együtt gondoskodnak az utódokról, akik gyorsan fejlődnek, hogy még a nyár végén útra kelhessenek hosszú vándorútjukra.

A sárgarigó táplálkozása változatos és szezonálisan változik. Tavasszal és nyár elején elsősorban rovarokkal táplálkozik, például hernyókkal, bogarakkal és más ízeltlábúakkal, amelyek fontos fehérjeforrásként szolgálnak a fiókanevelés időszakában. Azokat a szőrös hernyókat is elfogyasztja, amelyektől a cinegék, poszáták, füzikék elfordulnak. Nyár végére azonban egyre inkább áttér a gyümölcsökre és bogyókra, amelyek magas energiatartalmukkal segítik a hosszú vándorút előtt történő felkészülést. Különösen kedveli a bodza, a cseresznye és a szeder termését.

Rejtőzködő életmódot folytat, így bár éneke gyakran hallatszik, maga a madár ritkán kerül szem elé. Élénksárga színe ellenére a zöld lombok között szinte láthatatlan, míg a tojó szerényebb, olajzöld tollazata még inkább segíti a rejtőzködésben.

A természet egyik legszebb énekese, amely minden évben visszatér, hogy dallamával betöltse az erdőket és mezőket, varázslatos hangulatot teremtve a nyári tájban.

Kelemen László, Sepsiszentgyörgy