Az év első napján a Sepsiszentgyörgytől nyugatra fekvő Gémvárához vezetett az utam, ahol két barátommal Pocsony Árpáddal és Horváth Leventével találkoztam. Több évtizedes hagyomány, hogy újév első napján kimegyek a természetbe. A Gémvára a környező erdő peremén, a Debren patak mentén, terül el, ahol a patak kristálytiszta vize és a környék nyugodt légköre egyedi élményt nyújt. Habár a domboldal már nem úgy néz ki, mint gyermekkoromban, ezért erősen kell kutakodnom az emlékekben, hogy felleljem az egykori kinézetet, mert facsemetékkel van beültetve a hely.

Ami eddig nem változott az a Debren patak egyik legérdekesebb lakója a vízirigó (Cinclus cinclus) jelenléte. Ez a különleges madár nemcsak nyáron, hanem a fagyos téli időben is itt van, dacolva az időjárás kihívásaival. Fehér mellényt és barna tollazatot viselő madarat könnyű felismerni, ahogy a patakból kiemelkedő sziklatömbön áll, vagy a jéghideg vízben keresgél táplálék után.

A vízirigó élőhelye elsősorban a gyors sodrású hegyi patakok és folyók mentén található, ahol a víz tiszta és oxigénben gazdag. Ezek a madarak kifejezetten vízhez kötöttek, és életük nagy részét a part mentén vagy a víz alatt töltik. Táplálékuk főként vízi rovarokból, lárvákból, apró rákokból és néha kisebb halakból áll. A táplálkozásuk során gyakran látható, ahogy teljesen alámerülnek a vízbe, majd gyorsan felbukkannak a felszínen.

A vízirigók jelenléte a patakok tisztaságának és egészségének egyik fontos indikátora, mivel csak a zavartalan, tiszta környezetben tudnak megélni.

A Gémvár környékén nem ritka látvány a szürke gém (Ardea cinerea), amely impozáns méretével és elegáns megjelenésével vonzza magára a figyelmet. Ez a gémfajta elsősorban mocsarak, folyók és tavak mentén él, ahol sekély vizekben vadászik. A szürke gém testhossza akár egy métert is elérheti, szárnyfesztávolsága pedig meghaladhatja a másfél métert. Tollazata jellemzően szürke, fehér és fekete mintázatú, hosszú lábai és nyaka pedig tökéletesen alkalmassá teszik a vízi vadászatra.

Táplálkozása igen változatos: halak, békák, rovarok és kisebb emlősök alkotják étrendjét. Mozdulatlanul várakozik a sekély vízben, majd gyors és pontos csapással ragadja meg zsákmányát.

A szürke gém jelentős szerepet játszik a vízi ökoszisztémák fenntartásában, mivel segít szabályozni a kisebb vízi állatok populációit. Megfigyelése lenyűgöző élményt nyújt, különösen a csendes reggeleken, amikor a patakparti táj harmóniája teljes pompájában mutatkozik meg.

A szürke gém vonuló madár, de minden évben akadnak áttelelő példányok.

Hogy a Gémvár a gémről kapta-e az elnevezést, nem lehet pontosan tudni.

A név valószínűleg a terület földrajzi vagy természetes sajátosságaira utalhat. Vannak olyan vélemények miszerint a név a környéken korábban gyakran előforduló gémekre, vagy a patak mentén található élőhelyekre utalhat, ahol ezek a madarak gyakran megfordultak. Ma halastó fekszik a gémvára lábánál. A “vár” szó használatát a környék domborzati viszonyainak vagy történeti vonatkozásainak tulajdonítható. Gémvára nem volt kőből épült vár, jelentősége abban rejlik, hogy bemutatja az őskori és vaskori közösségek védelmi stratégiáit és településszerkezetét. Gyermekkoromból is egy löszfalhoz hasonló, egy hosszan kiugró földnyelvről, amelynek nyakát árok védte, körülötte lövészárkokról van emlékképem.

Végül is, ez a hely nem csupán egy szép természeti látványosság, hanem emlékeztet arra, hogy mennyire fontos megóvnunk a környezetet. Ám, a Debren patak menti Gémvára kútjánál a kénesvizű forrás környékén eldobált, otthagyott szeméthulladék látványa, szomorú emlékeztetője annak, hogy sokan még nem értik a környezetvédelem fontosságát.

A fejünk felett átrepülő dolmányos varjú mintha a gondolatomba látott volna, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: kár- kár!

Kelemen László, Sepsiszentgyörgy