A földművelés és különböző haszonállatok tartása izgalmas és hasznos tevékenység.
Amellett, hogy így sokkal egészségesebben tudunk táplálkozni, az is nagyon fontos gyümölcs, hogy ezek a munkák megtanítanak reálisan szemlélni az életet.
Megtanítanak küzdeni, harcolni a sikerért.
Ha valaki elhatározza például, hogy baromfit tart, az nagyon hamar szembesülni fog azzal, hogy milyen nehéz, fáradságos munka azt elindítani, és amikor végre elindul, akkor jön egy róka, vagy más ragadozó és egy éjszaka tönkre teszi az induló minigazdaságot.
Ha valaki növényekkel kezd el foglalkozni, akkor ugyanígy.

A természethez közel élő népek talán ezért voltak mindig is nyitottabbak az Istennel való kapcsolat felvételére, mert számukra tényleg létkérdés volt, hogy mellettük álljon a Teremtő és ahogy a Biblia is mondja, adjon esőt és napsütést, hogy növény képes legyen fejlődni.

Furcsa módon szitok szó lett a “paraszt” kifejezés az emberek szótárában, pedig, ha bárki csak egy kicsit is belegondolna abba, hogy milyen bölcsességre, kitartásra van szükség akárcsak száz tőke szőlő eltelepítésére, felnevelésére, az pironkodva hagyná abba addigi megvető, lenéző megnyilvánulásait.

Az élelmiszer botrányok, a növekvő árak, és az ezzel együtt romló minőség miatt azonban mégis egyre nagyobb érdeklődés figyelhető meg napjainkban a kiskerti termesztés iránt.

A nagyobb hiper- és szupermarketekben megtalálható zöldségek és gyümölcsök beltartalmi értékeit tekintve negyedére, vagy még ennél is kevesebbre csökkentek az elmúlt két évtized során.
A génmanipulált és agyonvegyszerezett növények, melyeket műtrágyázott talajban termesztenek, soha nem fognak olyan ízzel, értékekkel rendelkezni, mint amelyek hagyományos kerti körülmények között, természetes tápanyag utánpótlással termesztenek.
A saját termesztésű zöldségek, gyümölcsök, fűszer- és gyógynövények íze teljesen más, és sokkal finomabb, ízletesebb, mint a megszokott nagyüzemi termékeké.
Kiskertjeinkben a növényvédő szeres kezelések minimálisra csökkenthetők, de akár el is hagyhatók.
A vegyszermentes termesztéssel pedig nem csak környezetünket, de egészségünket is óvjuk!

Ha belevágunk a háztáji termelésbe, akkor nagyon ajánlatos, tapasztalt kistermelők tanácsait kikérni.
Piacokon például erre mindig megvan a lehetőség.
A kistermelők nem titokzatosak, hanem örömmel és büszkén osztják meg tapasztalataikat a vásárlókkal.
Elmondják, hogy mikor és milyen földbe vetik a magot, vagy palántáznak, hogyan nevelik a növényeket, állatokat.

Divatos dolog lett manapság vidéken újrakezdeni. Sokaknak bejön, sokaknak viszont óriási csalódás lesz az osztályrészük.
Teljesen önellátóvá válni az nem egyszerű a mai világban.
Munkahely mellett viszont meg lehet próbálni, aztán majd kiderül.
Egyszer Erdélyben, fönn a hegyekben meglátogattunk egy idős bácsit, aki havonta egyszer ment le a faluba lovasszekérrel, hogy sót és cukrot vásároljon, minden mást maga állított elő. Ez nagyon nehezen kivitelezhető.

Reálisabbnak tűnik, hogy az otthoni gazdálkodás kiegészíti a piacokon és egyéb helyeken megvásárolt háztartásban nélkülözhetetlen eszközeinket.
Például elkészítjük a kenyeret, de nem feltétlen a saját magunk által vetett gabonából.
De az teljesen reális, hogy baromfiak legyenek a kertjeinkben (és nem csak dísznek), hogy legyen egy szarvasmarhánk, amit naponta megfejünk, a tejből túrót és sajtot készítünk, de a marhahúst már valószínű a hentesnél vesszük meg.
Zöldségnövények, burgonya, különböző gyümölcsök mind-mind hiánytalanul termeszthetők, ugyanúgy, mint a fűszernövények és gyógynövények.
Akiben van bátorság, kreativitás az nyugodtan vágjon bele.

Amire még nagyon kell figyelni, az például az, hogyha valaki vidékre költözik, az a szívében is váljon vidékivé.
Ne csináljon abból ügyet, hogy vidéken lassúbb az élet.
Ne dühöngjön, ha egy traktortól, vagy egy kombájntól nem tud gyorsan haladni az úton, vagy a kisboltban hosszasan kell sorban állni.