Ez a rendkívüli alkalmazkodóképességgel megáldott növény, a vizekben és erdőkben gazdag bibliai tájakon igen elterjedt lehetett. Húsos, vastag gyöktörzse nagyon gyorsan terjed az állandóan nedves vízparti talajban. Mindig újabb és újabb leveleket és virágokat hoz. Lepellevelei élénksárgák, lila erezettel, hajtása ugyan mérgező, de jól ismert gyógyhatásáról is. Szárított, őrölt gyöktörzséből például fájdalomcsillapító gyógyszert készítettek, sőt ezenkívül használták köhögés, hisztéria és kígyómarás gyógyítására is.

Az Iris nemzetség egyébként magába foglal mintegy 300 gyöktörzset, vagy hagymát képező fajt, melyeknek nagy része az északi féltekén őshonos. A nőszirmokat sok helyütt még ma is, de a 19. századi Magyarországon még mindenütt liliomnak, vagy kardliliomnak nevezték! A bibliai időkben Izrael népe a “sosan” kifejezést használta minden liliomhoz hasonló növényre, hisz a liliomok közül csak a fehér és a görög liliom volt közismert, míg az Iris nemzetségnek mintegy 50 faja virított nagy tömegekben a mezőkön és a cserjésekben. Ebből következik, hogy gyakran valamilyen nőszirom fajra kell gondolni, ahol liliomról olvasunk.

Az Iris pseudacorus (mocsári nőszirom) tudományos nevét a “szivárvány” minden színében pompázó lepelleveleiről kapta, ezért a hívők számára a remény szimbóluma.

Forrás: “Nézzétek a mező liliomait…”)

Fotó: Grósz I.