“Minden a hónapos retekkel kezdődött. Szegedi éveim alatt egy irodalmi színpados barátom rávett, hogy pénzkiegészítésként termeljünk fóliás retket, ami kora tavasszal jó üzletnek számított. Csináltunk egy óriási négyszáz négyzetméteres sátrat, amelyben a retek hatalmas leveleket hozott, ahelyett, hogy odalent növekedett volna. Amikor aztán a fóliát elvitte a vihar, levontuk a végső tanulságokat, és egy darabig inkább az irodalomnak szenteltük a szabadidőnket. Ez az eset azonban nem vette el a kedvemet a kertészkedéstől. Egy másik irodalmi nyomon elindulva, Tömörkény István lányától, Erzsébet nénitől béreltünk egy óriási kertrészt a feleségemmel, ahová rendszeresen kijártunk dolgozni. Vittük magunkkal a kislányunkat is, az akkoriban két-három éves Natit, aki egész nap bóklászott az egy holdnyi birtokon. Ott már jobban ment a fóliázás, termeltünk paprikát, paradicsomot, szedtük a hetven-nyolcvan gyümölcsfa termését, amit aztán a kétkerekű kordémon vittem eladni… Így fönn tudtunk maradni, hiszen voltak évek, amikor csak ebből éltünk. Maga a földműves munka nem volt tőlem idegen, mert faluban nőttem fel, de egészen más volt az, amikor gyerekként kötelező volt a lovat vezetni az eke előtt, vagy a végeláthatatlan kukoricasort kapálni, mint felnőtt fejjel már élvezettel vállalni a kerttel járó gondokat. Amikor az ember tudja, hogy a maga ültette magból egyszer csak kikel valami, nézi a sziklevelét, látja az első virágokat, akkor az már hallatlan élmény. Ahogy azt az élményt sem lehet elfelejteni, amint estefelé, a napon végzett munkától jólesően elfáradva lemostam magam a hideg vízzel, és a frissítő esti szélben elindultunk a feleségemmel a két kilométeres úton hazafelé, magunk mellett tolva a biciklin a levegőtől elpilledt Natit.”

Nagy Bandó András

Forrás: Radványi Dorottya: Mindenem a kertem