A természet megtanítja az embert egy kicsit szerényebbnek lenni. A XXI. századi embernek az egyik legnagyobb problémája, hogy túl sokat gondol magáról és a maga szerepéről is. Azt gondolja, hogy minden az ember miatt van, és mindent az ember tud megoldani – nyilatkozta a Vidám Szüretnek Dr. Cser-Palkovics András. A polgármester személyes hite szerint ez nem így van, a Gondviseléstől származik minden. Az Ő nagy tervében az embernek is szerepe van, de ez a szerep nem fordulhat meg és nem gondolhatunk magunkról annál többet, mint amilyen a szerep valójában. Nagyinterjúnkban szóba kerül még Székesfehérvár történelmi múltja miatt érzett büszkeség és az ebből fakadó felelősség, a lokalitás és a globalitás kérdése, a városban élő közösségek jelentősége és szerepe.
Mit jelent személyesen az Ön számára a magyar történelemben sok évszázadon át kulcsszerepet játszó várost vezetni, ahol számos királyunk nyugszik?
Jelent egyfajta büszkeséget, mert lokálpatrióta emberként átérzem minden fehérvári emberrel együtt, hogy milyen városnak is vagyunk a polgárai. Érdemes belegondolni néha, hogy kik jártak egykor ezen a helyen…, a köveken az elmúlt egy évezredben. Különösen egy olyan évben, amikor két fontos évfordulóra is emlékezünk. Székesfehérvárt a hagyományok szerint 972-ben alapította Géza fejedelem, tehát 1050 évesek vagyunk, az Aranybullát pedig itt Fehérváron 800 évvel ezelőtt bocsátotta ki II. Endre.
Ilyen években különösen érdemes büszkének lenni, de ami nagyon fontos és polgármesterként mindig ezt próbálom képviselni, hogy ebből fakad nagyon sok minden. Fakad a közösség szerepének fontossága és az a feladatunk, hogy ezt erősítsük, fakad továbbá az, hogy sok közösség legyen a városban, mert hogy ha ők maguk erősek, akkor ez a város egészét is erősíti, gazdagabbá teszi.
Ebben a több mint 1000 esztendőben Székesfehérvár egy világnézetileg is pozícionált várossá vált, hiszen a kereszténység nélkül ma nem lehetnénk itt, nem beszélnénk ezt a nyelvet, és ez a hitéletet és a kulturális életet is meg kell, hogy határozza. Még azokra is hat, akik esetleg a hitélet tekintetében eltávolodtak Istentől, ezektől az értékektől, de a kulturális mindennapjaink tekintetében azt kell, hogy mondjam, a szociális együttélésünk vonatkozásában ott van mindegyikünkben.
A polgármesternek szerintem az a fő dolga, hogy mint egy csapat kapitányának, időről-időre segítse azt, hogy megélhessük ezt a büszkeséget és emlékezzünk és emlékeztessünk arra, hogy ez egy milyen történelmi város, hogy ez milyen lehetőségeket és egyben milyen felelősséget is ró a mindenkori fehérvári polgárokra.
Polgármester elődei közül kit, vagy kiket tart a legnagyobb formátumú városvezetőknek és az ilyen kiváló személyek vezetői koncepciójából, illetve gyakorlatából vannak-e átültethető elemek?
Akit én az eddigi legjobb, vagy a munkáját tekintve a legnagyobb hatást gyakorló polgármesternek tekintek városunkban, az Csitáry G. Emil. Ő az 1930-as éveknek volt a polgármestere Fehérváron, ami ennek a városnak a fejlődésében egy nagyon gazdag időszak, gazdasági értelemben is, városfejlesztési értelemben is, de ami talán még inkább fontos, az az előbb említett történelmi múlt tudatos felvállalása, képviselete. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik az 1938-as Szent István emlékév, melynek főbb világi és egyházi eseményei itt történtek Fehérváron, melyek nyilván gazdagították a városunk közösségi életét, magát az épített környezetet, beleértve a városházának a dísztermét, udvarát. Középületeket köszönhetünk ennek a nagyon fontos időszaknak. Csitáry polgármester urat én azért is nagyon tisztelem, mert amikor nagyon nehéz morális döntéseket kellett hozni – már közeledvén aztán beleesvén a II. világháborúba –, azokat is bátran felvállalta. A fehérvári polgárok mentése, segítése, támogatása – gondolok itt például közösségünk zsidó tagjaira, akiket ugye itt is összegyűjtöttek, elhurcoltak, és bizony sajnos nagyon kevesen tértek vissza közülük – nagyon fontos volt számára. Azon az áron is vállalt segítséget, hogy aztán őt emiatt is meghurcolták. Aztán milyen a történelmünk, meghurcolták a világháborút követően is. Tehát őt mind a két ideológia megtépázta és mégis ember tudott maradni. Fontosnak tartom, hogy minden vezető, bármilyen közösség vezetője is, érezzen felelősséget a példamutatás tekintetében is. Néha olyan dolgokat is fel kell vállalni, amit egyébként nehéz, családként nehéz, de meg kell tenni vezetőként.
Nagy polgármester elődünk volt Sára polgármester úr, akinek a munkája kevésbé látható, viszont annál inkább fontos, mert ő volt az, aki az alap-közművesítést elvégezte a városban, ami a város mindennapi életében kulcsfontosságú.
Az 1990 utáni időszak mind a három polgármesterének komoly érdemei vannak a város fejlődésében és közösségi fejlődésében is. Balsay István tanácselnök majd polgármester kezdte, majd folytatta ezt a munkát a demokratikus önkormányzati rendszer kialakulásakor, nagy gazdasági összeomlás közepette, hiszen a szocialista nagyipar összeomlott, húszezer munkanélküli lett pillanatok alatt és ő ebből tudott csapatkapitányként ipari parkokkal együtt egy nagyon sikeres gazdaságot építeni.
Nagy István polgármestersége idején pedig ez a munka folytatódott, ami miatt ma azt mondhatjuk, hogy nemhogy a magyar ipar, hanem gyakorlatilag a közép-európai ipar számára is az egyik meghatározó centrum Székesfehérvár gazdasága. Úgyhogy azt gondolom, hogy nekik e tekintetben nagy köszönet jár. Balsay István ugyanúgy tudatosan vállalta a történelmi múltat és próbálta már a 80-as években is, amikor ez még nem volt olyan magától értetődő, majd a 90-es években is ápolni, jó értelembe véve újra előhozni ezt a történelmi múltat, hogy legyünk erre büszkék.
Warvasovszky Tihamér polgármester úr pedig a közösségépítésben végzett remek munkát. Ő egy közösségi ember volt, nem véletlenül volt nagyon népszerű az emberek között, sokat volt az emberek között és szerintem a polgármesternek ez is feladata. Központi feladatunk és az én hitvallásom is az, hogy nekünk dolgunk van abban, hogy ne csak itt éldegéljünk százezren egymás mellett, hanem hogy legyenek közös céljaink. Ezt akkor lehet megteremteni, ha a polgármester az árkokat betemeti és nem ássa azokat és közösséget erősít és épít – Warvasovszky polgármester úr kifejezetten erre mutatott jó példát több mint egy évtizeden keresztül.
A mély országos politikai megosztottság mellett hogyan lehet, hogyan tud együttműködni más politikai meggyőződésű emberekkel a város érdekében?
Sosem szabad elfelejtenünk, hogyha a világ bizonyos kérdéseiben máshogy gondolkodunk is, az egy demokráciában önmagában nem baj, sőt még az sem, ha vitatkozunk, de az fontos, hogy a vita megfelelő stílusú és tartalmú legyen és tartsa tiszteletben a másik véleményét, személyiségét. Ha szeretnénk, hogy közös otthonunk fejlődjön az itt élőkkel együtt, az áthidal sok egyéb pártpolitikai típusú problémát. Az a tapasztalatom, hogy ez nem sikertelen. A mi közgyűlésünk a döntéseinknek a 80-85%-át egyhangúlag hozza, tehát nem pártalapon születnek a döntések. Ez nem egy kis parlament, más típusú, nem jobb, vagy rosszabb, mint az országos politika, hanem más. Nem szabad engedni, hogy a helyi közélet belesodródjon az országos politikába. Itt a mindenkori polgármesternek van pártállástól függetlenül kiemelt felelőssége, nekünk kell megfelelő stílust képviselni, mert akkor elvárhatjuk azt, hogy ez legyen a politikai közéletnek a stílusa helyben, és ez hat a közösség egészére is. A polgármesternek – az én felfogásom szerint – van egy óriási előnye, hogy kicsit köztársasági elnök és egy kicsit miniszterelnök. Itt döntéseket kell hozni, felelősséget kell érte vállalni, de a másik oldalon, ha sok helyen jár, sokat van az emberek között, akkor át tud hidalni egyéb típusú ideológiai vagy párt alapú konfliktusokat és törésvonalakat. Én erre próbálok törekedni. Nyilván az nem az én dolgom megítélni, hogy ez mennyire sikeres, de kifejezett törekvés az, hogy nekem az a polgár is fontos, annak a polgárnak a megszólítása, bevonása a város ügyeibe, aki egyébként a világ nagy kérdéseiről máshogy gondolkodik. Hogyan tudjuk bevonni őt? Rengeteg lehetőség van, különböző akciókon keresztül, a közösségi médián keresztül, közmeghallgatásokon, fogadóórákon keresztül, konzultációkon keresztül. Érezzék azt, hogy fontos a véleményük, van lehetőségük ezt elmondani, és figyelembe is van véve. És van még egy dolog: a polgármesternek bármely más politikai tisztséghez képest óriási értéke és előnye, hogy rengeteget van emberek között. Egy településen mindenki ismeri a polgármestert, ezért mindenkivel rögtön van egyfajta kapcsolata is. Az ember eljár a színházba, boltba, piacra, sétál, beül a cukrászdába, focimeccsre megy, kimegy sportolni, elmegy egy programra, egy rendezvényre, ott mindig emberekkel találkozik. És az emberektől rögtön jön a visszajelzés és én is tudok adni visszajelzést, ez nekem is fontos, és szerintem jobban segíti bevonni az embereket a város ügyeibe.
A Székesfehérvári Hírlap 1913. január 10.-i számában Szépítsük a várost címmel jelent meg egy írás, miszerint:
” a városi főkertész egy tervezetet készített, hogy hogyan lehetne a poros városi tereket szép és üdítő ligetekké és parkírozott terekké átalakítani.
A tervezetben nagyon sok szép és üdvös dolog foglaltatik és így remélhetőleg tüzetesen fog vele foglalkozni a városi vezetőség.”
Több mint száz éve jelent meg ez a cikk, és jól tükrözi – nem csak a korabeli főkertész, de – a hajdani lakosok vágyát is, hogy ligetek és parkok által a városi ember is része tudjon maradni a természet világának. Ha ez kihívás volt az 1900-as évek elején, sokkal inkább kihívás ma. Hogyan lehet ennek a kihívásnak megfelelni?
Szerintem az egyik legfontosabb városfejlesztési kihívás és kérdéskör volt és az ma is, hogy miként maradhat élhető egy magyar viszonylatban nagyváros. Az élhetőségnek nagyon sok szempontja van, de azt szerintem mindenki érzékeli, hogy vannak ezen belül olyan szempontok, aminek a hatása folyamatosan erősödik. Nyilván nagyon fontos, hogy legyenek jó munkahelyek, azok minél jobb egzisztenciát adjanak az embereknek, ez teljesen érthető, hiszen mindenkinek be kell menni a boltba és meg kell vennie az élelmiszert, de egyre jobban nő az igény, hogy milyen környezetben éljük a mindennapjainkat, hogy milyen intézményekbe járnak a gyerekeink, hogy biztonság van-e, hogy ki tudunk menni a városon kívülre egyet kirándulni, sétálni, van-e lehetőségünk kerékpározni, vannak-e ligetek, ahol le tudunk ülni, vannak-e rendezvények, amelyek összehozzák az embereket és ebben a zöldterület-arány növelése egy kiemelten fontos szempont. Mi itt Székesfehérváron közel 4 millió négyzetméter közterületet gondozunk, ami zöldterület a városban és közvetlenül a város környékén, aminek van egy üzemeltetési kérdésköre is, hiszen ehhez ember, gép kell, amely ezt üzemelteti, szakemberek kellenek akik ezt megtervezik, tudni kell, hogy a klímaváltozás okán milyen növények bírják, milyen növények fogják 10-20 év múlva bírni a klímát, hogyan kell a faállományt folyamatosan gondozni, jó értelemben véve cserélni, hol tudunk erdősíteni a városban, a város mellett. Amire én nagyon büszke vagyok, – a fehérváriak ismerik és szeretik, a nem fehérváriakat pedig kifejezetten hívom, hogy nézzék meg – a Sóstó Természetvédelmi Központot. Ez egy 200 ha-os természetvédelmi csoda a városban gyakorlatilag. Ha valaki az M7-es felől közelíti meg Fehérvárt, akkor Budapest felől a 3., a Balaton felől az 1. fehérvári lejárónál lejön, nem fogja tudni eltéveszteni, bele fog akadni a Sóstóba – egy csodálatos kirándulóhely. Nagyon jól fogja érezni magát ott mindenki. Most már van egy vadmadár gondozónk, amely már nem csak vadmadarakat, hanem már mindenféle vadat gondoz, pl. mókust, amely jelenleg a legnagyobb sztár az intézményben. Ami miatt erre különösen büszke vagyok, hogy ez gyakorlatilag a tönkremenetel és az elpusztulás szélén állt, mert nem volt meg a két tó vízutánpótlása. A korábbi természetes vízutánpótlás már nem tudott elég vizet biztosítani és az egyik tó szinte teljesen kiszáradt, a másik is ennek a küszöbén állt, mégis sikerült megmenteni.
A Gondviselés kezét látom abban, hogy ezt a munkát a stadion építésével egyidejűleg kezdtük, mert ez a stadion mögött található terület, és amikor belefogtunk a stadion felújításába, azt mondtuk, hogy ne csak a stadiont újítsuk fel, hanem a teljes városrészt és azon belül mentsük meg a Sóstót. Így tudtuk a forrást megszerezni, de nem csak a forrást, hanem például a stadion tetőszerkezetéről, a stadion burkolt felületeiről összegyűjtött csapadékvíz az az egyik vízpótlása a Sóstónak. A másik egy teljesen tisztított szennyvíz, ami egy európai szinten is kiemelkedő környezetvédelmi csoda, a harmadik pedig egy árokrendszernek, egy csatornarendszernek a bevezetése. Ma már él mind a két tó, fantasztikus élővilággal rendelkezik, egy igazi kirándulóhely lett. Mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg, szerintem csodát fog látni és nagyon jól fogja magát érezni. A környéken vannak jó éttermek, kávézók, úgyhogy van hová beülni a kirándulás után, vannak játszóterek… várunk mindenkit szeretettel.
Polgármester Úr milyen módon és milyen gyakran szokott a természettel kapcsolatba kerülni?
Jár-e rendszeresen természeti környezetbe, és ha igen, miért teszi ezt?
Gyerekkorom óta szerettünk szüleimmel, bátyámmal kirándulni, mindig Gyöngyöstarján volt a kedvenc üdülőhelyszínünk, oda jártunk, önmagában egy gyönyörű környezet. A Mátra legszebb csúcsát, a Kopaszt másztuk meg minden nyáron, úgyhogy úgy nőttem fel, hogy ez része volt az életemnek. A kikapcsolódás terepe is részben ez, mert Siófok Sóstón van üdülőnk, az a mi kikapcsolódási helyszínünk, ugye fél órára van a két ház egymástól, viszont ott az ember kilép, nem én vagyok a polgármester, és így a pihenés része. Onnan szoktunk kirándulni kerékpárral, gyalog. Három gyermekem van, három életkor, ezt összehangolni nem mindig egyszerű, de amikor van lehetőség, akkor a nyugalom szigete az ott van, a nyugalom szigete valójában a természet, akár a városon belül, akár a város környezetében. Minden együtt töltött hasznos idő erősíti a családot és a baráti közösséget is. Jó barátaink vannak, a gyerekek is jó barátai egymásnak, ami megint csak nagyon fontos, próbáljuk jól kitölteni az időt, ha együtt vagyunk. Ez akkor is így van, ha az ember otthon van, hirtelen a gyerekek megjelennek a szobáikból, meg kell tudni élni azt a fél-egy órát, amíg együtt tudunk lenni, főleg azért, mert nőnek, a világ is tágul nekik, ennek az időnek a mennyisége csökken, de nem kell, hogy csökkentse a tartalmát. Van egy nagy erdősítési programunk, az ún. Palotavárosi tavak mögötti területen, ez több mint 100 ha-os nagy erdőterület, folyamatosan, ütemezetten ültetjük a fákat, van olyan erdőrésze is, amit kifejezetten olyan erdőnek szeretnénk, ahova bemennek az emberek sétálni, futni, kutyát sétáltatni természeti környezetben úgy, hogy gyakorlatilag nem mozdulnak ki a városból. Tehát lehet a városon belül is kirándulni, de néha el kell hagyni és el kell menni máshova. Most az elmúlt napokban Badacsony környékén voltunk a kollégáimmal, néha ki kell zökkenni…
Tapasztalatai szerint milyen hatása van szellemi és lelki állapotára a természetben eltöltött időnek, és ennek mi az oka?
A nyugalom. A természet a nyugalmat tudja megadni az embernek. Kicsit lelassul az ember, miközben fizikai tevékenységet végez, mondjuk sétál, de mégiscsak valahol lelassul, mert olyan az egész miliő. Közben rájövünk az élet értelmére. Ami nagyon fontos benne, hogy a természet megtanítja az embert mindig egy kicsit szerényebbnek lenni. Szerintem nekünk XXI. századi embereknek az egyik legnagyobb problémánk, hogy túl sokat gondolunk magunkról és a magunk szerepéről is. Azt gondoljuk, hogy minden az ember miatt van, és mindent az ember tud megoldani. Az én hitem szerint ez nem így van, a Gondviseléstől van minden. Az Ő nagy tervében nekünk is van szerepünk, de ez a szerep nem fordulhat meg és nem gondolhatunk ennél a szerepnél többet, mint amilyen a szerep valójában. Ez felelősséget is ró ránk, nem tehetjük tönkre azt a természetet, amit mi kaptunk és amit majd át kell adnunk az utódainknak. Ha a természetben van az ember, akkor erre rögtön rájön, olyan gyönyörűségekkel találkozik, hogy mindegy, hogy akár a magánéletében, akár a munkájában milyen nehézségek, kihívások vannak, az élet szép. Az élet nem az a probléma, amivel küzd, az élet ott van előttünk, csak meg kell találni, meg kell fogni, jó értelemben élvezni kell, nekem ezt adja a természet.
2021-ben Székesfehérvár volt az egyik legélhetőbb város Magyarországon egy felmérés szerint. Gratulálunk az eredményhez! Milyen területeknek volt ez köszönhető, melyek a további fejlesztési lehetőségek?
Két területet fontos megkülönböztetni, de egymással összehangolni, amikor a fejlesztésekről beszélünk. Kell, hogy legyenek nagyfejlesztések, amik a város egészének, sőt a régió egészének, az agglomerációban élők egészének fontos, pl. egy kórház fejlesztése, az iskolák fejlesztése, pl. egy új multicsarnok fejlesztése, hiszen ez közösségi élmény, de a 40%-a a közönségnek nem fehérvári, hanem pl. aki a jégkorongot szereti, az eljön Fehérvárra egy jégkorong mérkőzésre Budapestről, a Balatonról, vagy akár messzebbről is. Ezek nagyon fontos fejlesztések. A Sóstó fejlesztése, nagyon fontos a közlekedés fejlesztése, de emellett legalább annyira fontos a városrészek fejlesztése, ami közvetlenül az adott ember adott lakókörnyezetében történik. Neki az az utca, park, növénytelepítés, fatelepítés, játszótér, sportolási lehetőség fontosabb, mint a nagy dolgok. Az ő életminőségét, a saját környezetét ezek határozzák meg. Ezeket próbáljuk összehangolni és ezen belül keresni azokat a programokat, amik össze tudják hozni az embereket. Ebben vagy egy olyan programunk, amire különösen büszkék lehetünk, elődeink indították, övék az érdem, mi pedig folytatjuk, ez pedig a Virágos Fehérvár akció, amiben ebben az évben több mint 10.000 pályázó vett részt, 300.000 növényt adtunk ki ingyen + 700 komposztládát. Ennek az a lényege, hogy a szakemberek segítségével adjuk mi a növényt, az egyén pedig a saját lakókörnyezetében, családi ház vagy társasház környékén, panel épület környékén vagy egy intézmény környékén ezt telepíti és gondozza. Azért is jó, mert így tudjuk sokkal virágosabbá, zöldebbé tenni magát a várost, de azért is jó, mert valójában közösséget képez, hiszen ha valaki jár a városban, látja, hogy ennek a háznak a tulajdonosa is részese ennek, kiültette a virágokat. Benne van ez az iskola is, az az óvoda is, ez a társasház is, lemegy és gondozza a növényeket. Szociálisan is fontos mert olyan emberhez is eljut, aki nem biztos, hogy hozzá tudna jutni, ő meg segítséget nyújt, mert nincs annyi ember a városüzemeltetésben, aki ekkora területeket tudna gondozni. Így mindenki jól jár, és a város virágosabb lesz. 2019-20. vonatkozásában Fehérvár volt a legvirágosabb magyar nagyváros és ebben a kategóriában mi képviseljük most hazánkat (a Covid idején elmaradtak a versenyek) az európai versenyben és pont most júniusban jön a zsűri ellenőrizni és meg kell őket győzni arról, hogy Fehérvár tényleg egy virágos város. Erre is hívtuk az embereket, hogy ebben a programban ha részt vesznek, segítik a város boldogulását. Nagyon izgulunk.
Fehérváron mennyire jellemző a városi közügyekért való cselekvés szándéka? Nyitottak az emberek? Jeremiás próféta írta: “…igyekezzetek a városnak jólétén (…) mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.” Egyes kultúrákban jellemző, hogy a nagyvárosokban – az önkormányzati kertépítéseken, park fenntartásokon túl – a lakosság is tevékenyen részt vesz a saját zöld környezete ápolásában. Ugyanakkor ezt az öntevékeny kertészeti szerepvállalást tudja inspirálni, ösztönözni a városvezetés. Egy polgármesternek milyen eszközei vannak annak előmozdítására, hogy a polgárok örömmel vallják magukénak a városukat, sőt készek legyenek aktívan részt venni a város közügyeiben és akarjanak cselekedni városuk javáért?
Van egyfajta nyitottság, de egy nagyvárosban ez mindig nehéz, kicsit nehezebb megszólítani az embereket. Nekem az a tapasztalatom, hogy minél kisebb egy település, annál közelebb is áll mindenki a saját településéhez. Nem lehetetlen ez egy nagyvárosban, úgy érzem, hogy haladunk ebben a kérdésben. Ebben egyébként a történelem nagy segítségünkre van. Amikor emlékéveket hirdetünk, amikor történelmi évfordulókra emlékezünk, azzal mindig meg lehet mozgatni az embereket. A másik téma, amivel meg lehet, az a kultúra, a harmadik a sport, a negyedik pedig minden, ami környezetvédelem, ami növényesítés, fásítás, ennek a gondozása. Most elkezdtünk olyan akciókat az előbb említett Virágos Fehérvár mellett, amiben várjuk az emberek önkéntes munkáját ezen a területen is. Vannak olyan ligeteink is, ahol már önkéntes csapatok dolgoznak a mi profi szakembereinkkel együtt, annak érdekében, hogy az adott ligetet így tavasszal rendbe tegyük, a növényeket kiültessük, gondozzuk, aztán amikor jönnek a nagy melegek, akkor öntözzük. Az a tapasztalatunk, hogy magukénak érzik rögtön, szívügyük lesz, jól is érzik magukat, egymást nem biztos, hogy ismerő emberek találkoznak, emberi kapcsolatok jönnek létre. Tehát a növény is jól jár, az egyén is jól jár és a közösség egésze is. Ami szintén tapasztalat, hogy mindig vannak olyan témák, amik mellé felsorakoznak az önkéntesek, így vannak nagyon jó önkéntes programjaink. A Covid idején, főleg a „Maradj otthon” időszakban, ami most messzinek tűnik, de több hónap volt, akkor több volt az önkéntesünk szám szerint, mint azoknak az idős embereknek a száma, akik kértek segítséget gyógyszertárból kiváltani a gyógyszert, vagy akik ételt kértek. Több mint 600 önkéntessel dolgoztunk és kb. ennyi volt az ellátást kérőknek a száma. Ezek az önkéntesek a mi intézményrendszerünk szakembereinek óriási segítséget nyújtottak. De valamikor meghirdetünk szemétgyűjtési akciókat, jól szoktak menni, meghirdetünk olyat, hogy valamilyen nagy történelmi fesztiválunk – mondjuk nyáron nálunk a Királyi Napok a legnagyobb ilyen fesztivál, ez augusztus 20. magasságában van, ehhez kapcsolódnak olyan programok, ahol szükségünk van önkéntesekre, hiszen kicsit középkorivá alakítjuk át a várost.
A polgármester feladata, hogy legyen ott minél több helyen, próbálja ezt a közösségi létet megszemélyesíteni, szeresse a városát. Nagyon fontos, hogy a polgármesternek megszállottságig szeretnie kell a saját települését. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell látnia a hibáit, sőt legjobb esetben a polgármester ismeri leginkább az adott település legtöbb kihívását és hibáját, hiszen a polgármesternek kell valamilyen szinten szinte mindennel foglalkoznia, ezt a munkát valamilyen szinten koordinálni, de muszáj, hogy érezzék az emberek, hogy a polgármester szereti a várost. Nekem nem esik nehezemre, mióta a családfánkat vissza tudjuk nézni több mint 300 évvel visszamenőleg, mindenki fehérvári és fehérvár környéki, az ember ebbe nőtt fel, hogy ezt a várost szeretjük, de az nagyon fontos, hogy minél többen szeretik, annál többen fogják gondozni és a jó gazda gondossága annál több emberre fog hatni, és ha ez így van, az a város egészén meg fog látszódni. Szerintem nem csak egy városi közösség, hanem egy egyházi közösség, egy iskolai közösség, egy nyugdíjas közösség is nagyon megérezte a Covidot. Nagyon megérezzük azt, hogy ez a 1,5-2 év bizonytalansága, bezártsága, sok keretes szabálya megnehezíti a közösségek újjáéledését, nem is feltétlenül úgy megy minden, mint előtte, de egy önkormányzatnak van koordináló és irányító szerepe természetesen.
Igyekszem kipróbálni és egy kicsit belekapni minden olyan munkába, ami a város feladata. Tehát fölálltam a kukásautó végére és elmentem szemetet gyűjteni, elmentem a kéziválogatóba, azért, hogy lássam azt a munkafázist, bele tudjam magam élni egy picikét azoknak az embereknek a munkájába, akik azt nap mint nap végzik – nem csak abban a 2 órában –, és ezáltal még hitelesebben közvetíteni, hogy a város nekik köszönettel tartozik, hogy a szemétszállítás működik a városban. Semmi nincs magától, hanem mindenhez valamilyen emberi erőfeszítés kell, nyilván a hitünk szerint nem csak emberi, hanem emögött ott van a Gondviselésnek a figyelme, szeretete és szándéka, de hogy abban az emberi erőfeszítésben jelenik az meg a mindennapokban. Azt a kukát el kell vinni 35 fok nyári melegben, vagy éppen hóesésben is.
Polgármester Úr, számtalan feladata és kötelezettsége mellett jut-e idő pihenésre, szórakozásra? Mivel tölti idejét, amikor éppen nem dolgozik? Van-e bármilyen egyéb megjegyzése a természeti környezetnek az emberek életében betöltött szerepével kapcsolatosan?
Tiszteljük a természetet. A természet ezt vissza fogja nekünk adni. Ebből fakadóan a világ nagyon sok olyan problémával küzd, amire nem lesz más jó válaszunk, mint a lokalitás a globalizmussal szemben. A természet ezeket a kincseket adja nekünk: az élelmiszert, a levegőt, sok mindent mondhatnánk, ezért tennünk kell és utána el kell tudnunk fogadni. Nem kell annak a zöldségnek 5000 km-ről jönnie, amikor a szomszéd kistelepülésen azt megtermelik, azt fogadjuk el. Fontos a kölcsönös tisztelet, ebben az embernek van dolga, a természetnek megvannak a maga törvényszerűségei.
A szórakozásom egy része összekapcsolódik magával a várossal, mert szeretek kimenni sporteseményekre, ott ez összekapcsolódik a polgármesterségemmel, bár oda szurkolóként megyek. Nagyon szeretek színházba járni és olvasni. Az olvasás nagyon ki tud kapcsolni, ebbe beletartozhat egy jó regény, nagyon szeretem a történelmet, beletartozhat egy történelmi munka – XIX., XX, századhoz kapcsolódóan. A Covid idején nem voltak programok, ez a mi családunkban azt jelentette, hogy apa otthon van. Néha közösen főztünk a feleségemmel, ami korábban elmaradt. De az olvasás a leginkább pihentető a számomra, nagyon kikapcsol, egy szép helyen, szép környezetben, egy szép teraszon, ahol csicseregnek a madarak, közben az ember olvas egy jó könyvet: az élet szép.
Az interjút Grósz István készítette.
Címlapfotó : Töll Konrád
Grafika : Kéringer Tamás
T. Munkatárs : Kránicz Ágota
Fotók: Nagy Gábor, Humai Zsolt