Éppen befejeztem a szőlőmetszést és a kötözést, amikor egy sportos kis autó állt meg a szőlőm mellett.

Kis Gergő négyszeres olimpikon, Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes, sokszoros (sőt örökös) magyar bajnok úszó állt meg a gyepen ölelésre tárt karokkal, széles mosollyal az arcán.

A négy napos Ünnep adott alkalmat, hogy feleségével Judittal és három hónapos kisfiával meglátogassa Ajkán élő édesanyját.
Évtizedes barátságunk okán engem is megkeresett, hogy az egyfolytában mosolygó kis Mirkót nekem is bemutathassa.

A szenvedélyességéről, a megalkuvás nélküli életéről, a szókimondásáról, vagányságáról ismert Gergő megállapodott.
Felelős családapaként él Borsod megyében, két úszóiskolát vezet, sok-sok tehetség nagy örömére.
Négyszáz métertől felfelé mai napig Gergő az országos csúcstartó minden gyorsúszó számban.

Öröm ránézni az ifjú házasokra és hallgatni őket, ahogy egymásról, a kisfiúról és a munkáról beszélnek.
Öröm volt átélni, hogy milyen nagy tisztelettel érdeklődnek a hit és a gazda élet iránt.

Öröm látni, hogy sokak példaképe, az egykori élsportoló az aktív versenyzés után is boldog.

Bearanyozták a napomat!

Grósz István