A Bibliában a növények az első könyv első fejezetében kerülnek említésre először.

„Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, amely az ő neme szerint hozzon gyümölcsöt, és magva legyen a földön. És úgy lett.”
(1Mózes 1.11)

Az idők során a növények elszaporodtak.
Izrael Földjén például a füvek és gyógyfüvek szinte burjánoztak, a rétek rendkívül gazdagok voltak lágyszárú egynyári és évelő, emberi fogyasztásra alkalmas növényekben.

A gabonanövények nem voltak túl változatosak ezért az embereknek muszáj volt a vadon termő növényekre támaszkodniuk a zöldség-étrendjük nagy részét tekintve.

Izráel hegyeit és völgyeit virágfélék százai borítják, – és különösen tavasszal – még a sivatagjait is, ám a Biblia alig nevez belőlük néhányat nevükön. A virágzó mezők túláradó szépségét gyakran gyűjtőnevekkel írja le, megnehezítve a botanikusok és teológusok dolgát, az egyedi fajok beazonosítását.

Fákat és cserjéket gyakran használták Izrael fiai Istentisztelet helyéül, vagy a gyümölcseikkel együtt megénekelték őket Istent dicsőítő dalaikban, és költészetükben a prosperitás, a szépség vagy a békesség szimbólumaként.

Grósz I.