Interjú Dr. Nagy István agrárminiszterrel
Történelmi fejlődés előtt áll a hazai mezőgazdaság és az élelmiszeripar: 2021 és 2027 között 4265 milliárd forintnyi forrás áll rendelkezésre a vidékfejlesztéshez – emelte ki a Vidám Szüretnek nyilatkozva Nagy István agrárminiszter, aki szerint pár év múlva rá sem lehet majd ismerni a magyar vidékre. Nagyinterjúnkban szóba kerül többek között a klímaváltozás, az EU-csatlakozásunk mérlege és az is, hogy a Nagy családban külön esemény a káposztasavanyítás.
A mezőgazdaság, a föld és az állatok szeretete mióta van jelen az életében?
Elkíséri az egész életemet. Tanyán nőttem fel, a nyírségi homokon. Burgonya és dohánytermesztéssel foglalkoztunk főleg, aztán később bejött a paprika- és uborkatermesztés is, jószágból is volt minden. A lovak a földműveléshez és terményszállításhoz, tehén és aprójószágok az udvarban mindenféle. A galamb szeretete is onnan ered bennem. Valami csodálatos látvány, ahogy ültek a tetőn az alföldi bugák. Hófehér tolluk és rajtuk egy piros mellény, oh csodás élmény volt.
Méhek csak a Fodor nagypapának voltak, azok szeretetét ő oltotta belém.
Tart-e állatokat, illetve jut-e a háztartásban az asztalra saját kezűleg termesztett zöldség, gyümölcs?
Tyúkok, kacsák mindig vannak a ház körül, s a méhekről sem tudok lemondani. Galambok is, bugák, alföldi parasztgatyások és posták. Amíg nem voltam miniszter, voltak kecskék és nyulak is. Önellátóra voltam berendezkedve. Az idő függvényében tudok az állatokkal foglalkozni, de segítség akad, a család is természetesnek véli ezt az életformát.
A zöldség- és gyümölcstermesztés is az életem velejárója. Így vagyok kódolva. Nem eladásra gazdálkodunk, a termények zömét magunk használjuk fel, illetve elajándékozzuk. Jó érzés, hogy amit megeszel, az a te kezed munkáját dicséri. Aki egy szombat reggel már készített a kertjéből származó hagymából, paprikából, paradicsomból egy jó lecsót, az tudja miről beszélek.
Van 10 tyúkom, ami pont kielégíti a család tojásigényét és jól hasznosítja az ételmaradékot is. Így is figyelünk a teremtett világunk minőségére. Kiváló családi esemény a csalamádékészítés, a lekvárfőzés vagy épp a káposztasavanyítás. S ültettem egy kis gyümölcsöst, hogy az unokám vegyszermentes, igazán érett finom gyümölcsöket ehessen. Óriási öröm látni, hogy szereti őket.
Jár-e „civilben” termelői piacokra, hogy ilyen módon is tartsa a kapcsolatot a kistermelőkkel, és mint agrárminiszter testközelből ismerje meg az Őket foglalkoztató kérdéseket?
Ha tehetem, mindig piacon vásárolok. Nincs is annál csodálatosabb dolog, mint amikor egymásra talál vevő és eladó. A kereskedelmi tevékenység mellett a piacok fontos közösségi terek is, ahol ismerőseinkkel, barátainkkal is összefuthatunk, és egy jót beszélgethetünk. Az elmúlt időszakban óriási fejlődésen mentek keresztül a piacok, ahol a magyar gasztronómia csúcsteljesítményeivel találkozhatnak a vásárlók. Ízletes szörpök, lekvárok, sajtok, húsok zöldségek és gyümölcsök. Nem lehet ezekkel a kiváló és egészséges, valamint friss termékekkel betelni. Ne feledjük, minden termék mögött ott van egy ember, ott van egy termelő. Ezért bátran válasszuk ezeket a portékákat, mert fogyasztásukkal magyar családok megélhetését és az ország gazdaságát is támogatjuk.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a helyi termelői piacok száma 2012 és 2020 között csaknem háromszorosára emelkedett, hiszen míg 2012-ben 117 üzemelt, tavaly év végére már 324 ilyen piac működött. Agrárminisztérium tavaly meghirdette meg az 5,5 milliárd forint keretösszegű, a kistermelők termelési és értékesítési lehetőségeinek stabilizálását szolgáló új beruházási pályázati csomagját, amely keretet adott a helyi termékértékesítést szolgáló piacok infrastrukturális és eszközfejlesztési pályázati felhívásának. Ennek egyik célja a koronavírus-járvány gazdasági kárainak enyhítése és a helyi gazdaságok, termelők további erősítése. Hatalmas öröm számomra, hogy továbbra is a mezőgazdasági kisüzemek fejlesztésére irányuló pályázat az egyik legsikeresebb a Vidékfejlesztési Program felhívásai közül.
A hazai gazdaságok birtoknagyságának alakulásában a kisebb és több munkaerőt foglalkoztatni képes üzemméret, vagy a lehető legmagasabban gépesített nagyüzemek jelenthetik a jövőbeni fejlődési irányt?
A polgári kormány agrárpolitikájának középpontjában a kis és közepes méretű családi gazdaságok, agrárvállalkozások fejlesztése, a vidéki életforma vonzóvá tétele áll. Ennek érdekében több fontos intézkedést is hozott, elég itt a kisgazdaságok átalánytámogatására, a munkaerőigényes ágazatokat segítő termeléshez kötött támogatásokra, a nagygazdaságoktól való támogatás elvonásra, a fiatal gazdálkodók induló támogatására, a Vidékfejlesztési Program beruházási támogatásaiban meghatározott méretkorlátokra, vagy akár a termelői piacok infrastrukturális fejlesztéseire gondolni.
Fontos megemlíteni, hogy 2020-ban az 5 és 300 hektár közötti területet művelő gazdaságok művelték a mezőgazdasági terület több mint felét, hozzájuk tartozott a szőlő és gyümölcsterület háromnegyede, a szántóterület 55, a gyepterület 61 százaléka.
A kis és közepes gazdaságokra alapozott agrárpolitikai modell sikerét mutatja, hogy 2010 és 2020 között a magyar mezőgazdaság kibocsátása változatlan áron 29 százalékkal bővült
Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a munkaerőhiány, és az erős nemzetközi verseny közepette, valamint a természeti erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás érdekében ma már megkerülhetetlen az automatizálás, a robotizálás és a precíziós fejlesztések előtérbe helyezése. Az Agrárminisztérium célja, hogy a kis és közepes gazdaságokat segítse ebben a folyamatban beruházási támogatásokkal, a szükséges digitális infrastruktúra kiépítésével, illetve a képzési, szaktanácsadási rendszer fejlesztésével, annak érdekében, hogy ne alakuljon ki digitális szakadék a gazdaságok között.
A teljességhez az is hozzátartozik, hogy mérettől függetlenül minden gazdaságnak megvan a helye és szerepe a magyar mezőgazdaságban. Míg a nagygazdaságok elsősorban a méretgazdaságosságot kihasználva költséghatékonyan termelnek többnyire tömegtermékeket, a kis és közepes családi gazdaságok munkaerőigényes ágazatokban, illetve magasabb minőségű, különleges termékekkel lehetnek versenyképesek. Számukra kiemelt jelentőségű a helyi, regionális piacon, sokszor közvetlenül a fogyasztóknak való értékesítés.
A klímaváltozás kapcsán miként látja a nemzet élelmiszer szükséglete előállításának lehetőségeit?
Az éghajlatváltozás, illetve a Föld növekvő népessége új kihívások elé állítanak minket, amelyek közül kiemelkedő fontosságú az élelmiszerbiztonság. Az elmúlt időszak fokozottan rávilágított arra, hogy nagy szükség van a jó minőségű hazai élelmiszerekre, és fontos szerepük van a hazai alapanyagtermelőknek és élelmiszer-előállítóknak a kistermelőktől egészen a nagy élelmiszeripari vállalkozásokig. Éppen ezért a kormány folyamatosan azon dolgozik, hogy segítse a hazai vállalkozásokat. A 2021 és 2027 közötti időszakban 4265 milliárd forintos vidékfejlesztési forrás segítségével a korábbiakhoz képest jóval nagyobb fejlesztési keretre pályázhatnak majd a mezőgazdasági és élelmiszeripari szereplőik. A hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar a következő években példátlan mértékű forráshoz jut, amelynek köszönhetően komoly fejlesztések várnak az ágazatra.
A mezőgazdaság a klímaváltozásnak leginkább kiszolgáltatott ágazat. Az éghajlatváltozás hatásai időben és térben differenciáltan jelentkeznek és eltérő károkat okozhatnak. A felmelegedés mellett a váratlan szélsőséges meteorológiai események okozhatnak jelentős károkat.
- A mezőgazdasági tevékenységek alkalmazkodási stratégiájának legfontosabb eleme a fenntarthatóság érvényre juttatása, fenntartható termelési rendszerek alkalmazásával, fenntartható gazdálkodással.
Számolni kell az éghajlatváltozás hatására megjelenő újfajta és könnyen terjedő kártevők, kórokozók és gyomok terjedésével. Ezek terjedése az őshonos fajok jelentős mértékű kiszorításával is járhat. Az általános növényvédelmi előrejelzés digitális fejlesztésével biztosítható a kórokozók és kártevők, valamint a gyomnövények terjedésének előrejelzése. Növelni kell a biológiai változatosságát, ami sérülékenységüket csökkenti.
A precíziós növénytermesztési technológiák alkalmazása az évezred elejétől terjedt el a hazai mezőgazdasági gyakorlatban. A szántóföldi növénytermesztésben váltak nyilvánvalóvá azok az előnyök, amelyek gazdaságossá, környezetkímélővé tették a termelést, elsősorban az inputanyag-takarékosság kevesebb vetőmag, műtrágya, növényvédő szer felhasználása válik szükségessé a konvencionális növénytermesztésben alkalmazott mennyiségekhez képest.
Aktív méhészként mi a véleménye a “focipálya” minőségűre nyírt köz- és magánterületkezelési gyakorlatról, illetve egyetértene-e a minél nagyobb sokféleséget, biodiverzitást lehetővé tevő esetleges jogi szabályozás kezdeményezésével?
A mezőgazdasági területekhez kötődő madarak és rovarok, különösen a beporzók az agroökoszisztémák egészségi állapotának kulcsfontosságú szereplői, nélkülözhetetlenek a mezőgazdasági termelés és az élelmezésbiztonság szempontjából. A haszonnövények és a vadon élő növények mintegy 80%-a legalábbis részben állati beporzásra van utalva, az éves európai uniós mezőgazdasági termelés mintegy 3,7 milliárd euró értékben közvetlenül függ a beporzó rovaroktól.
A vad beporzó rovarok ökológiai helyzete, fajgazdagsága, egyedszáma, a közösségeik összetétele nagyban függ a környezet állapotától – a megfelelő táplálkozó- és pihenőterületek rendelkezésre állásától, mennyiségétől és eloszlásától. Mezőgazdasági környezetben mindez kimutathatóan szoros összefüggésben van a tájhasználattal és a művelt területek művelési módjával. A táj jelentős átalakításának, a természetközeli élőhelyek megritkulásának, valamint az intenzív mezőgazdasági tevékenységnek (pl. élőhelyek eltűnésének és nagymértékű vegyszerhasználatnak, a gyepek intenzív kezelésének, intenzív legeltetésének vagy kaszálásának) számos negatív hatása van a vad beporzó közösségekre.
A beporzáshoz kapcsolódóan szükséges külön is kiemelni, hogy a vadon élő beporzó szervezetek elengedhetetlenek kultúrnövényeink beporzásában is. Az elmúlt évtizedekben a vadon élő európai beporzó rovarok – köztük a méhek, a nappali lepkék, a zengőlégyfélék és az éjszakai lepkék – mennyiségében és sokféleségében nagyarányú csökkenés következett be Európában és ez a tendencia Magyarországon is megfigyelhető. Az Európai Unióban a beporzóktól függő növényekkel művelt földterület 50%-án hiányos a beporzás.
A beporzó rovarok érdekében rendkívül fontos a beporozók fészkelő és táplálkozó helyeit biztosító élőhelyek, élőhelyfoltok (szegélyek, mezsgyék) megőrzése, helyreállítása, létrehozása (figyelve például arra, hogy a vegetációs időszakban legyenek folyamatosan virággal borított területek) mezőgazdasági és települési környezetben egyaránt, valamint a beporzóbarát élőhely-kezelési módok kidolgozása és alkalmazásuk ösztönzése. Emellett el kell kerülni a beporzókra legnagyobb kockázatot jelentő növényvédő szerek indokolatlan használatát.
Hazánkban több beporzó, összesen 12 hazai poszméhfaj és 290 lepkefaj természetvédelmi oltalom alatt áll, amely további védelmet biztosít számukra. A magányosan élő méhek szaporodását fészkelő- és lakóhelyek (köznyelvben „méhecske hotelek”) kihelyezésével, valamint a táplálkozó helyek folyamatos fenntartásával segíthetjük, melyre a lakosság figyelmét én magam is rendszeresen próbálom felhívni.
Magyarországon a beporzók, ezen belül a vad beporzó rovarok és a háziméh védelme kiemelt jelentőséggel bír. Védelmükben többször felszólaltunk már az Európai Bizottság és Tanács ülésein, illetve támogattuk az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseket, hiszen az ökológiai egyensúly megbomlása nemcsak a biológiai sokféleség fennmaradása szempontjából fontos, hanem közvetlenül veszélyezteti az egész agrárágazatot, illetve az élelmiszeripart is.
Hazánk termőföldjeinek minősége és éghajlati adottságai köztudottan kiválóak, a mezőgazdaságnak óriási hagyománya van. Folyóink száma és vízhozama aranyat ér, különösen ma a globális felmelegedés okozta egyre nagyobb víz- és csapadékhiány tükrében. Hogyan lehetne a vízbőség időszakban a vizet olyan jól megfogni, eltárolni, hogy ne jelentsen gondot a leghosszabb száraz időszakokat is áthidalni?
A Kormány kiemelten kezeli a klímaváltozás következtében bekövetkező időjárási szélsőségek okozta problémákat, és a vízgazdálkodás kérdését a mezőgazdaság területén. Valóban szerencsésnek mondhatjuk magunkat a rendelkezésre álló vízmennyiség tekintetében, ugyanakkor Magyarország síkvidéki helyzete miatt a vizek tározásának lehetősége elsősorban a vonalas létesítményekben, a medertározásban adott. Az öntözésfejlesztési program keretében a Belügyminisztériummal közösen dolgozunk azon, hogy a vizet eljuttassuk oda, ahol szükség van rá. Folyamatban van a rossz állapotú medrek, csatornák rekonstrukciója, és az üzemeltetés terhét is igyekszik átvállalni az állam. Ez a munka elősegíti azt, hogy a termelőszövetkezetek felbomlása következtében elaprózódó birtokszerkezetek miatt gazdátlanná, elhanyagolttá vált csatornák újra betöltsék a szerepüket.
Emellett az Agrárminisztérium is szorgalmazza a vízmegtartást célzó természetközeli mezőgazdasági gyakorlatok elterjesztését. Azok a megoldások, amelyek a fenntartható és gazdaságos vízfelhasználáson alapulnak, hosszútávon adhatnak választ a klímaváltozás negatív hatásaira. Igyekszünk tudatosítani ennek fontosságát, és támogatni az ilyen jellegű beruházásokat.
Ma körülbelül 200 ezer hektárnyi terület rendelkezik öntözésre vonatkozó vízjogi engedéllyel, viszont a magyar gazdák 400-500 ezer hektárt is öntöznének. Ha meg tudjuk duplázni az öntözött területek nagyságát, azzal évente akár 20 milliárd forinttal tudjuk növelni a termelési értéket. A magyar mezőgazdaság versenyképességének növelése érdekében a kormány tíz éven át 17 milliárd forint pluszforrást biztosít évente az öntözéses gazdálkodáshoz kapcsolódó fejlesztésekhez. Nagy öröm számomra, hogy a megváltozott jogi környezetnek köszönhetően sorra jönnek létre az öntözési közösségek is.
Tizenhét évvel az EU csatlakozás után hogyan vonható meg mezőgazdasági szempontból a csatlakozás mérlege?
Az EU csatlakozás óta eltelt időszakról a termelést tekintve elmondható, hogy a mezőgazdaság, teljesítménye csökkent 2004 és 2010 között, míg 2010 és 2020 között növekedés figyelhető meg. Összességében, 2004 és 2020 között a mezőgazdaság kibocsátása 3 százalékkal növekedett változatlan áron. Ezen belül 2004 és 2010 között 20 százalékos volt a csökkenés, míg 2010 és 2020 között 29 százalékos növekedés volt megfigyelhető. A Közösségen belüli szabad kereskedelemnek a magyar mezőgazdaság nyertese, hiszen 2004 és 2020 között mind az agrárexport, mind az egyenleg a háromszorosára emelkedett. Mindez alapvetően új piacokat, bővülő lehetőségeket jelentett a magyar gazdáknak.
Tehát a szabad áruforgalom összességében pozitívan hatott a magyar mezőgazdaság fejlődésére, de azért erősebb nemzetközi versennyel is szembe kellett nézzenek a magyar termelők. A régi tagországok gazdálkodói, élelmiszer feldolgozó vállalatai tőkeerősebbek voltak és jóval nagyobb tapasztalattal rendelkeztek a piacgazdaságról, mivel bennük sok esetben több generáció tudása és tapasztalata halmozódott fel, ami a történelmi múlt különbségeiből adódott.
A magyar gazdálkodók számára viszont nagy lehetőséget jelentettek a Közös Agrárpolitika támogatásai, a géppark és az alkalmazott agrotechnológia jelentős fejlődésen ment keresztül, aminek köszönhetően növekedett a magyar mezőgazdaság nemzetközi versenyképessége.
A Közös Agrárpolitika a következő időszakban minden eddiginél jobban fogja szolgálni a magyar mezőgazdaság fejlődését. Ugyanis a magyar agrárgazdaság versenyképességének további növelése érdekében a Kormány a lehető legmagasabb társfinanszírozási arányt biztosítja a 2021 és 2027 közötti években a KAP II. pillérét alkotó Vidékfejlesztési Programhoz, az elkövetkező hét évben – mint ahogy azt korábban is mondtam – 4265 milliárd forintot fordít a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére. Ezzel megháromszorozza a jelenlegi, 2014-2020 közötti Vidékfejlesztési Program forrásainak nagyságát. Ennek jelentős része a hatékonyságot és versenyképességet növelő beruházásokat, a modern technológiák térnyerését fogja szolgálni.
Egy esetleges súlyos gazdasági vagy politikai világválság esetén veszélyben lenne-e hazánk önfenntartó képessége? Ezeréves itteni történelmünk alatt még a legnagyobb kataklizmák idején sem volt sosem éhínség az országban.
Hazánk minden fontosabb termékkategóriából közel annyit, vagy többet termel, mint a hazai fogyasztás, a magyar lakosság élelmezése bőven biztosítható hazai forrásból. Ezért az import esetleges akadozása nem jelent érdemi kockázatot az élelmezés biztonságra nézve. Példaként említhető az olaj, a baromfihús, a zöldségfélék vagy a liszt, amelyből a termelés és a fogyasztás aránya 2019-ben 257, 154, 133, illetve 118 százalék volt. Sertéshúsból és tejből közel azonos volt a termelés és a fogyasztás (96 és 95 százalék), míg tojásból és gyümölcsfélékből hazánk nem önellátó (84 és 87 százalék). Azt érdemes megjegyezni, hogy az alapanyagokból magasabb az önellátottság, mint a feldolgozott termékekből. Várakozásaink szerint a 2021 és 2027 közötti történelmi léptékű beruházási forrásoknak köszönhetően minden alapvető élelmiszerből érdemben és tartósan meghaladja majd a termelés a hazai igényeket, ennek köszönhetően pedig magas szinten sikerül biztosítani a magyar lakosság ellátását és megfelelő exportárualap jöhet létre.
Egyre többször hallani, hogy egy fiatal, vagy akár középkorú házaspár otthagyja a városi létet és vág bele egy kisebb gazdaság fenntartásába. Egyáltalán van ma realitása egy ilyen radikális döntésnek? Milyen szintű tudást, szakmai ismeretet érdemes megszereznie annak, aki önfenntartásra akarja adni a fejét?
Én is tapasztalom azt, hogy egyre többen hagyják ott a várost és választják a vidéki életformát, ami számtalan előnnyel jár, nem csak az idősebbek, hanem a fiatalok körében is. Ne feledjük, a tanya és a tanyasi életforma napjainkban reneszánszát éli. Hiszen ma már 55 százalékban nem azok laknak a tanyán, akik ott születtek, hanem akik a városból költöztek ki. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ezek az emberek tankönyvből tanultak gazdálkodni, szerepük azonban kulcsfontosságú a magyar gasztronómia megújításában, hiszen nekik is köszönhetjük a kézműves termékeket. Jó látni, hogy a városi és vidéki lét szimbiózisa hihetetlen színességet és kreativitást hozott.
A tanyák az önellátás bástyái. A koronavírus-járvány a vásárlási szokásokat is átalakította. Így a középpontba kerültek a hazai termékeket előállító gazdaságok, és felértékelődtek a helyi élelmiszerek. Az Agrárminisztériumban elkötelezettek vagyunk a tanyák megerősítése mellett. Ezért is hirdettük meg 2011-ben a Tanyafejlesztési Programot. Erős vidék nélkül hazánk sem nem lehet hosszú távon sikeres. A támogatási programjaiknak köszönhetően történelmi léptékű fejlesztések valósulhatnak meg, melyeknek köszönhetően pár év múlva nem fogunk ráismerni a vidékre.
Egyáltalán fontosnak tartja-e, hogy a mai fiatalok akár csak egy kis mikrogazdaságot is fenntartsanak, hogy szembesülhessenek például azzal, hogy milyen kihívásokkal jár ez, és emiatt nagyobb legyen szemükben a mezőgazdasággal, földműveléssel, állattartással foglalkozó gazdaemberek becsülete?
Az otthoni gazdálkodás hatalmas öröm, és az önellátás, az otthoni zöldségek és gyümölcstermesztés egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Egyre több helyen látni ágyásokat, palántákat, fűszernövényeket. Bátran szorítsunk helyet a kertekben a zöldségeknek. és gyümölcsöknek. Nincs is annál fantasztikusabb érzés, mint amikor az ember és a természet szorosan közel kerül egymáshoz. Ugyanakkor az agráriumban dolgozó magyar gazdák szorgalmára és kitartására nem hívhatjuk fel elégszer a figyelmet. A koronavírus-járvány alatt is megmutatták, hogy rájuk a legnagyobb kihívásokkal teli időszakban is bátran lehet számítani. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar stratégiai ágazattá vált, amiért nem lehetünk eléggé hálásak.
A minisztérium kiemelt figyelmet fordít a rövid ellátási lánc megerősítésére, mellyel a teremtett világunkat is óvjuk. Emellett a szemléletformálásra is szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni. Ezt a célt szolgálja az Országos Iskolakert-fejlesztési Program, melyet 2018 őszén karolt fel a tárca. A kezdeményezésnek köszönhetően eddig 167 intézményen keresztül mintegy 20 000 diák figyelmét hívhattuk fel környezetünk megóvásának fontosságára.
Miniszter úr, számtalan feladata és kötelezettsége mellett jut-e idő pihenésre, szórakozásra? Mivel tölti idejét, amikor éppen nem dolgozik?
Szerencsés ember vagyok, hogy a munkám ennyire változatos, sokrétű. Persze azért azt nem mondanám, hogy ne lenne szükségem pihenésre, szabadidőre. Az a kevés, ami megadatik elsősorban a családé. De sokan tudják rólam, hogy szeretem a képzőművészetet, az irodalmat, a színházat és a jó zenét. Olvasok verseket is. Kányádi Sándor, Sík Sándor, Ady Endre, Reményik Sándor költészetét nagyon szeretem. Szabó Magda, Nyírő József csodálatos műveit rendszeresen forgatom. Az ő regényeik mindig feltöltenek.
S aztán ott a kert, a tanya, a szőlő és a méhek, jól elfáradni a fizikai munkától, megpihenni este egy pohár bor mellett családi körben, na ez az igazi feltöltődés.
Miniszter úr saját bevallása szerint a hitét gyakorló, hitvalló keresztény ember. Miként jelenik meg a hite a mindennapok küzdelmeiben, akár a miniszteri bársonyszékben, akár kint a földeken?
Az ember megéli a hitét, nem hivalkodik vele. Érzi, hogy mindenben ott munkálkodik Isten mindenható akarata. Hogy végső soron a világban meglévő rend tőle való. A hit alázatra tanít. Erre nagy szükség van a mai világban legyen az ember közfeladatot ellátó politikus, vagy egyszerű szántóvető.
Mert emberé a munka és Istené az áldás.
Az interjút Grósz István készítette