Megnyitotta kincstárát a természet, bőségben ontja termését: izzik a galagonya, vörösen virít a pecs, a madárberkenye, fekete gyöngyként csillognak a bodzabogyók, kék színű ízletes bogyóit kínálja a kökény, fel lehet tölteni az éléskamrákat. Vetési varjak hordják a diót, seregélyek dézsmálják a szőlőt, tarka tollú tengelicek napraforgó parcellákat járják a határban, a cinegék gallyról- gallyra kutatnak rovarok után, még a sárguló falevelek fonákját is átnézik. Őszi pompába öltözött a táj.

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”
Malakiás 3:10

Kelemen László