Ködlepte szeptemberi reggelen, őszi hangján szólal meg a közismert és közkedvelt madár a széncinege. Bokrok, cserjék közt kifeszített hálójuk közepén prédára várakoznak a koronás keresztespókok.
Pityókaföldeken – ahol a termést már begyűjtötték -, barázdabillegetők társaságában kis jövedelmű emberek a hátramaradt krumplit szedik össze télire: tolósznak. Vizes helyeken, tócsáknál bíbicek, gémek gyülekeznek a gólyák már úton vannak, hamarosan a fecskék is útra indulnak.

„Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
3Mózes19: 9,10

Kelemen László