Amerikából jöttünk! - 1. rész

Amerikából jöttünk! – 1. rész

A középkorban a táplálkozás igen egyoldalú volt, fő táplálék a kásák és a lepények voltak, amik általában rozsból és árpából készültek. Az átlagembereknek még a kenyér is nehezen volt megszerezhető ezekben az időkben, míg a nemesek és előkelőségek bőven ettek vadhúsokat is. Az alultápláltság és a gyenge minőségű ételek következtében gyakoriak voltak a betegségek és járványok (pestis, fekete himlő, kolera, spanyolnátha stb.). A változást a Nagy Felfedezések hozták el, a 15. század végétől, mikor is Kolumbusz felfedezte Amerikát (1492). Az Újvilág növényei eleinte csak a főúri kertekben jelentek meg ahol főként díszítés céljából tartották, ez alól csak a kukorica volt kivétel. A népies nevén ”törökbúza” viszonylag gyorsan terjedt a mezőgazdaságban, mert a vetőmag-terméshozam aránya sokkalta nagyobb volt mint a gabonaféléké.

KUKORICA

A dohány és a burgonya mellett a kukorica gyakorolta a legnagyobb hatást az Óvilág szokásaira, mezőgazdaságára. Hazája Mexikó, ahol csak termesztve fordult elő. Kolumbusz először kölesfélének vélte, majd az árpával keverte össze. A maya indiánok főzve, sütve és kenyérnek sütve fogyasztották. Az emberi táplálékul, állati eledelül (s később ipari célokat is) szolgáló növényt Kolumbusz már első útja alkalmával hazahozta, mégis évtizedek kellettek az új kultúra meghonosodásához. Az olaszok révén sok helyen törökbúzának nevezték, mivel idegen volt a keresztény világtól, jóllehet semmi köze sem volt a törökökhöz.

BURGONYA

Őshazája Dél-Amerika, ahol az Andokban sem vadon termő, hanem keresztezett formában termesztették. A gumós növényt, a hozzá hasonló édesburgonyával és maniókával együtt kenyérként fogyasztották az indiánok. Európába 1560–1570 között került spanyol közvetítéssel, s lassan terjedt Itáliában, Németalföldön, majd Franciaországban. A „szegények kenyere”-ként a parasztok körében évszázadokon át helyettesítette a fő táplálékot, a rozskenyeret. Magyarországra feltehetően Franciaországból került, amit a burgonya névadás is jelez. A krumpli azonban rendkívül lassan honosodott meg nálunk. Budán még 1654-ben is letartóztattak Németországból hazatért protestáns deákokat, akiknek tarisznyájában burgonyára bukkantak. A „sváb tök” az 1760-as évektől terjed, csúcsát 1960-ban mutatta, amikor 200 ezer hektáron volt termesztve. Ezek után a vetésterület folyamatos csökkenést mutat, ma csupán 20-25 ezer hektáron termesztjük. (pedig nagyon finom 😊)

Folytatjuk…

Sztrida Donát