Gabonaaratás Jézus korában és napjainkban

Gabonaaratás Jézus korában és napjainkban

A bibliai időkben a Szentföldön az árpát és a búzát áprilisban, májusban és júniusban aratták. A gabonát sarlóval vágták le, aztán kévékbe kötötték, majd szamárháton, vagy szekéren a cséplőhelyre vitték. A cséplőhely valószínűleg köztulajdonban volt és az aratás idején a falusi élet központjának számított. Ez a sziklás, vagy agyaggal borított, szélfútta terület, melyet kőkerítéssel vettek körül, a falun kívül helyezkedett el. A gabonát bottal csépelték, vagy állatokat vezettek körbe-körbe rajta, esetleg cséplőszánt használtak. Miután összetörték a gabonaszárakat és a magok kihullottak a kalászból, a földműves megrostálta a gabonát, vagyis favillával, vagy lapáttal földobálta az összetört szárakat, kalászokat és gabonaszemeket. A szalmát elfújta a szél, a súlyosabb gabonaszemek viszont a földre hullottak. A szemeket megszitálták és nagy agyagkorsókban tárolták a magtárakban.

A “gabona” azoknak a perjeféléknek az összefoglaló elnevezése, amelyeket a felhasználható magjaik miatt emberi és állati táplálkozásra termesztenek.
Az “aratás” pedig a megérett szálas gabona; főként búza és árpa levágásának és betakarításának műveletsora.

2019-ben a búza vetésterülete Magyarországon az elmúlt évekhez hasonlóan 1 millió hektár körül mozog, míg árpát kb. 0,2 millió hektáron termesztenek. A betakarított gabonafélék hozzávetőlegesen 14 millió tonna termést hoznak összesen.
Az őszi vetésű szántóföldi növények aratása az átlagos éveknek megfelelően június végén, Péter és Pál napját követően kezdődhet az idén is,és 3-4 hétig tart majd.

Az aratás első növénye az őszi árpa, amelyet tavaly 4.6t/hektáros átlagterméssel takarítottak be. A söriparban és a malátagyártáshoz használják fel a legtöbb árpát. Étkezési célra csak minimális mennyiség kerül felhasználásra, takarmányként viszont jelentős az alkalmazása világszerte.

A búzát hazánkban 5,1t/hektár átlagterméssel termesztették 2018-ban. Hasznosítási területeit három részre oszthatjuk; szem, szalma és szalmatörmelék. A szemtermést az élelmiszeripar (sütőipar, tápszerek) a keményítőipar (papíripar, fermentációsipar) és a takarmányipar dolgozza fel, a szalmát és szalmatörmeléket a cellulózipar, a vegyipar alkalmazza, illetve fűtőanyagként is felhasználják.

Grósz István, Sztrida Donát