Balogh Ferenc

“Az állatok, madarak gyönyörűen dicsérik az Urat!” – interjú Balogh Ferenccel

Kedves követőink! Újabb interjú részletet adunk közre ifjabb Pálfy Gyula “A TERMÉSZETI KÖRNYEZET SZEREPE A KERESZTÉNY ÉLETBEN ÉS SZOLGÁLATBAN” című szakdolgozatából. Ezúttal Balogh Ferenccel, a Hit Gyülekezete énekesével beszélget a szerző. A szakdolgozat készítője 2018-ban diplomázott a Szent Pál Akadémián. A Vidám Szüret blog oldalon olvasható rövidített és egyben szerkesztett interjút a szerző és Balogh Ferenc hozzájárulásával Grósz István készítette.

Milyen módon és milyen gyakran szoktál a természettel kapcsolatba kerülni?

Családi házban lakunk, van egy nagyon hangulatos, csodás kis kertünk szép gyeppel, gyümölcsfákkal, örökzöldekkel. Feleségemmel, Krisztinával rendszeresen töltünk időt a növényeink között, hiszen magunk gondozzuk őket. A közelünkben van egy nagy mező, egy domboldal, egy kisebb tó, sőt egy kisebb hegy is, ezért amikor jobb idő van, rendszeresen szoktunk kijárni oda. Ezen kívül a családommal rendszeresen megyünk kirándulni a Duna-kanyarba, Visegrád környékére, ahol nagyon szép erdei kiránduló utak vannak kiépítve.
Egyébként gyerekkorom óta járom a természetet, ugyanis mi a Duna mellett nőttünk fel, erdő közelében. Nyáron szinte folyamatosan a szabadban voltunk, télen viszont csak ritkán, mert akkor hideg van, és az nem jó a toroknak. Énekesként nagyon fontosnak tartom, hogy szabad téren is gyakoroljam a különböző dalokat. A szabad térben sokkal nagyobb bátorsággal, látással énekel az ember. Egészségügyi okokból is rendszeresen kijárok a természetbe: a közelünkben levő tavat 3 óra alatt körülsétálom, ott sokkal jobb levegő van, és ennyi idő alatt jól át tudja szellőztetni az ember a tüdejét. Mivel szolgálat miatt nagyon sokat vagyok zárt helyen rengeteg emberrel együtt, ez rengeteg szén-dioxid belégzést is jelent, emiatt nagyon sokat kell a szabadban szellőztetni a tüdőt.

Szoktál szellemi tevékenységet folytatni természeti környezetben?

Igen, gyakran megyek a természetbe azért , hogy imádkozzak, keressem az Urat, tehát kifejezetten szellemi célból. Különösen akkor teszem ezt, ha nagyobb erőpróba, kihívás előtt állok – amikor tényleg nagyon szükségem van arra, hogy a szellemem feltöltődjön. Amikor csak a természet csendes hangjai vesznek körül, az rendkívüli módon tud segíteni abban, hogy jól felkészüljek, megerősödjek, feltöltődjek.
A szabad ég alatt való imádkozás, nyelveken imádkozás, dicséret csodálatosan fel tudja szabadítani az ember szívét, szellemét. Amikor az ember feltekint az égre, nincsen gát, a látása kiszélesedik, kozmikusabb lesz az egész személyiségének kisugárzása. Jobban tud az ember venni ilyenkor inspirációkat is, hiszen például mikor hallom, hogy a madarak milyen gyönyörűen dicsérik az Urat – akkor én is megpróbálom hozzájuk hasonlóan tenni ugyanezt.
A természetben az ember szelleme szárnyalni tud, nincs, ami lekösse – főleg, hogy ha egyedül van ott. Ez az emberek hiánya miatt is így van, illetve a növények közelsége és az állatok szabadsága valamiképp átsugárzódik és visszahat az emberre.

Szoktál családtagjaiddal, testvérekkel vagy barátokkal rendszeresen természetben időt tölteni, és ha igen, van hatása a természeti környezetnek a velük való kapcsolatodra? Ha igen, milyen hatást vettél észre?

Ha a családdal vagyunk, akkor gyakran szoktunk menni a Mátrába – télen szánkózni, nyáron sokat sétálni, ezen kívül szoktunk tó, tenger, vagy a Duna mellé menni pihenni. Mindenképp kikapcsolja az embert, amikor gyakorolja a közösséget a családjával. Ilyenkor egy idő után jobban felszabadul az emberek között a beszélgetés, a kommunikáció. Gyakran viszünk piknikkosarat is, és a közös étkezés a természetben még inkább megerősíti a kapcsolatokat.

Van jelentős különbség megfigyelésed szerint a természetben és a lakott környezetben folytatott szellemi tevékenységed között? Ha igen, milyen különbségeket vettél észre, és szerinted ennek mi az oka?

Különbség mindenféleképpen van. Vannak olyan időszakok, amikor az ember bemegy a belső szobájába könyörögni, leborulni az Úr elé, esedezni, szellemi harcolni. Ilyenkor ez sokkal intenzívebb és sokkal hatékonyabb számomra úgy, hogy bent vagyok egy belső szobában egy zárt közegben. Sokkal gyakoribb ez az életemben, a dicséret is sokkal hosszabb, intenzívebb. Mondhatjuk, hogy az otthonunkban sokkal intenzívebben tudok bensőséges közösséget gyakorolni az Úrral szellemi harc, megvallások, dicséret által. Ilyenkor a leborulás, dicséret, imádás dominál, intim, bensőséges közösséget gyakorol az ember az Úrral.
Ezen kívül otthon vannak a hangszereim, zongorán és gitáron tudom magamat kísérni. Mivel van egy megszokott, kitaposott környezet szellemi értelemben, ez nyugodtságot, oázist, stabilitást jelent, és ott kisebb ellenállás jelentkezik az imával szemben. A gyülekezetben való imádkozás esetében a közösségi ima a gyakoribb, ott ritkábban imádkozik az ember egyedül – ez is nagyon fontos, de inkább az istentiszteletek előtt vagy után, vagy speciális szolgálatok vonatkozásában szokott lenni az életemben. Amikor pedig a természetben vagyok, Isten nagyságával kapcsolatosan imádkozom, hiszen ekkor himnikusabb az ember imája, mivel látja a természetben a szépségeket. A szellemem jobban szárnyal ilyenkor, és így fel tudok készülni az erőpróbákra. Az ember végül is a természet királya (Isten adta ezt), és ezért van a bezárt lakásban való imádkozás és a természetben való imádkozás között jelentkező különbség is, de ez nem minőségi különbség, hanem inkább egyszerűen más a kettő. Más jellegű kijelentéseket kap, más összetevőket tud felfedezni az ember.

Szolgálatodra vonatkozóan volt, illetve van jelenleg hatása a természeti környezetben eltöltött időnek és szellemi tevékenységnek? Ha igen, tudnál konkrét példát említeni?

Amikor a természetben tudok imádkozni, sokszor nyelveken, akkor volt rá példa, nem is egyszer, hogy bizonyos ige kiugrott és kijelentésként hatott. Ezeket nagyon megjegyzi az ember. Sőt voltak esetek, amikor emberek arca, személyek neve felötlött bennem – és akkor tudtam, hogy őket meg kell említenem az imáimban. Mindenféleképpen a nyelveken imádkozásra teszem a hangsúlyt a természetben, és emiatt sokszor a Szent Szellem kijelentéseket ad, eseményeket, személyeket hoz fel. Volt arra is példa, hogy a múltamból olyat hozott fel, amit meg kellett vallanom – ott, a természetben adott Isten kijelentést, hogy ez még benne van a lelkem kútjában. Történt olyan is, hogy találkoztam más emberekkel a természetben, elkezdtünk beszélgetni, és tudtam bizonyságot tenni az Úrról – tehát ez egy jó alkalom volt arra is, hogy megosszam a hitemet másokkal.

Kaptál személyes kijelentést a természet megfigyelése, vizsgálata során Isten személyéről, Igéjével vagy bármi egyébbel kapcsolatosan? Ha igen, ez gyakran megtörtént vagy inkább esetleges? Tudnál konkrét példát is említeni?

Egy konkrét példa: meg szoktam figyelni azokat az állatokat, amelyek közelebb jönnek: találkoztam már rókával, nyúllal, sőt különböző sasféle ragadozó madarakkal is. Ezek viselkedése nagyon érdekes: azt vettem észre, hogy a nyelveken imádkozás közben az ember környezete is valahogy szelídebbé válik, és így közelebb is jönnek az állatok. Nincs az a szokásos félelem az állatokban, legalábbis én nagyon soknál tapasztaltam, hogy nem riadtak meg azonnal, kicsit zavarba jött egy-kettő állat ilyenkor, de nem menekült el. Talán érzékelték az imádkozás szellemi kisugárzását. A másik érdekes tapasztalatom a sasokkal és ragadozó madarakkal kapcsolatosan az volt, hogy a saját területüket mennyire védik. Többször láttam, hogy a hatalmas sas lejön egészen megnézni, hogy ki az, aki az ő fenségterületére behatol, viszont egy idő után már megismert az évek során, ezért megszokta a jelenlétemet. Láttam, ahogy tanítja a fiait repülni, ahogy lebeg egy bizonyos terület felett, és figyeli, hol lát valamilyen rágcsálót, amire lecsaphat. Az Igében ezek az állatok mind jelen vannak – így jobban meg tudtam érteni bizonyos üzeneteket a Bibliából.

Van esetleg bármilyen egyéb megjegyzésed a természeti környezetnek a keresztények életében és szolgálatában betöltött szerepével kapcsolatosan?

Szerintem nagyon fontos, hogy aki Istent szolgálja, emberek elé áll rendszeresen, időnként teljesen elvonuljon a természetbe, hogy tudjon egy ingerszegény közegben Istenhez szólni. Jézus is többször elvonult a tömeg elől, elment, imádkozott a pusztában – a természetben való imádkozás számunkra egy ilyen pusztai állapotot is jelent. Én azt tapasztaltam az elmúlt 28 év során, amióta szolgálok, hogy nagyon fontosak ezek az időszakok. És még valami: fontos, hogy pihenjünk is. A természetben van lehetősége az embernek pszichikailag is pihenni, feltöltődni, amikor nem csinál semmit, csak egyszerűen szemlélődik, pihen, néhány jó szendvicset megeszik, gondolkodik, összeszedi a gondolatait, és eszébe jut egy-két olyan dolog, amit Isten a természettel kapcsolatban mondott.

Az interjút készítette: ifjabb Pálfy Gyula 
Szerkesztette, rövidítette a szerző és az interjúalany hozzájárulásával: Grósz István 
Fotó: Grósz István 
Grafika: Kéringer Tamás