Az Énekek éneke könyvében a következő olvasható:

„Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert elpusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!” (Én 2,15 )

A róka szimbolikus értelemben a Bibliában (is) a ravasz, dörzsölt embereket jeleníti meg. Vérengző, nálánál gyengébb és tehetetlenebb élőlények békés életét feldúló, alattomos, kegyetlen, bosszúálló természetű állatot ismerhetünk meg benne. Kedves követőink közül akinek már tört be a baromfi udvarába róka és legyilkolta libáit, kacsáit, tyúkjait, azoknak nyilván nem a kedves kis Vuk jut eszébe, mikor erre a dúvadra gondol.

Jézus például Heródest a sok-sok gonoszsága miatt rókának nevezte.

A prófétáknál egyértelmű, hogy a szőlő, a szőlőskert Izraelt jelképezi, de gyakran mi keresztények is alkalmazzuk a szőlőskert példázatát az Egyházra vonatkoztatva, mondván, hogy Jézus Krisztus az Atya szőlőjébe hívott el bennünket, hogy ott, együtt munkálkodva vele erősítsük itt a földön Isten országát. Ebben a vidám, örömteli munkában viszont sok bosszúságot okoznak azok a ravasz, róka típusú emberek, akik a szépen gondozott, zöldellő, virágzó, sok gyümölcsöt termő kertet feldúlják, a gyümölcsöt megdézsmálják. A szorgalmas munkára ráhangolódott kezeink fontos, hogy a rókák elkapására, elijesztésére is készek legyenek!

A rókák a bűnt, a bűnös természetet is jelképezik, és mindenképpen érdemes néhány szót ejteni a rókafiakról, a kölyök rókákról is.

,A kis bűnök olyanok, mint a kölyökrókák, akik tönkreteszik a szőlőskertet. A kis bűnök bevackolják magukat az ember szívébe,lelkébe és megtöltik azt utálatos dolgokkal. A sok kis bűn nyomorulttá teszi a keresztények életét.
A kölyökróka ártalmatlannak tűnik, de ha elszaporodik, nagyon komoly pusztítást végez a szőlőskertben. A kis bűnök sokszor fel sem tűnnek, de apránként tönkre tudják tenni az Istennel való kapcsolatunkat, el tudják venni a belső békénket, meg tudják téveszteni az igazságérzetünket, ki tudják irtani belőlünk a mások iránt érzett irgalmat, el tudják fojtani a lelkiismeret hangját.
Kapjuk el mi is a rókákat úgy a személyes életünkben, mint Isten nagy szőlőskertjében egyaránt 🙂 !”

Grósz I.