"Minden héten sütünk a kemencében kenyeret :-)"

“Minden héten sütünk a kemencében kenyeret”

Szanitter Zoltán és felesége Enikő a tanyára költözésük első napjától törekszik arra, hogy minimális szemetük legyen. A szerves háztartási hulladék legnagyobb részét “újrahasznosítják”. Van amit a kutyák, macskák esznek meg, van amit a baromfi, vagy a birka. Amit nem adnak az állatoknak abból komposzt lesz. A műanyag hulladékot hetente egyszer beviszik a városba a szelektív gyűjtőkbe. Igyekszenek minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magunk után.

“Ugyan megvan a pincénkben a vegyes kazán, de mellette van hőszivattyúnk, illetve a háztetőn napelemek, melyek az áram egy részét előállítják. Tavasztól őszig a meleg vizet napkollektorból nyerjük” – avatnak be vendéglátóink a modern tanyasi élet egyik alapvető kérdésébe, majd Zoltán hirtelen egy lelkésztől elvárható módon Ezékiel prófétától idéz: “Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját isszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?” majd a következő szavakkal magyarázza az idézett szakaszt: “Isten felelősséggel ruházott fel minket, hogy utódainknak egy legalább annyira élhető világot hagyjunk, mint amit mi örököltünk.”

Folyamatban van a tanyán egy háromlépcsős szennyvíztisztító berendezés létesítése, amely remélhetőleg még inkább hozzájárul mindezen elvek alkalmazásához.

A juhok tavasztól őszig legelnek a tanya mellett egy elkerített, öntözött legelőn. A téli takarmányt (lucernát) a jókedvű pásztor maga termeli egy félhektárnyi területen. A baromfiak számára a kukorica és a tritikálé szintén megterem a tanyán. Az állatok semmi tápot nem kapnak.

“Minden héten sütünk kemencében kenyeret, természetesen csak természetes anyagokat használunk: búzát, korpát, szezámmagot, lenmagot!” – mondja Zoltán, majd rátérünk a “Szellőpalotá”-ra, amely tulajdonképpen egy kis gerendákból összerótt filagória. – “Csodálatos hely az elmélkedésre, télen – nyáron itt szoktam a legértékesebb időt eltölteni. A Teremtés könyvének 15. fejezetében ezt mondta az Úr Ábrahámnak:


Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda néki: Így lészen a te magod.


A “csillagszámlálás” -tapasztalatból mondom- az egy nagyon inspiráló elfoglaltsága egy hívő embernek. A szellőpalotában ülve közvetlen közelből tudom megfigyelni az őzeket amelyek a lucernámat legelik, a sast amelyik a mező rágcsálóira vadászik. A biblia nem ipari társadalomban íródott, hanem egy paraszti földközeli kultúrában. Azt szoktam mondani, hogy én egy földközeli, de nem egy földhözragadt ember akarok lenni. Jézus ilyen volt, az apostolok ilyen emberek voltak. Isten Ádámot nem egy garzonba, hanem az Édenbe helyezte. Kívánom mindenkinek, hogy legyen lehetősége a saját kis édenét megteremteni. Nekünk sikerült, áldott legyen érte az Úr Jézus neve!”

Kép és szöveg: Grósz István