Fészket rakott benne a természetközeli élet utáni vágy

Fészket rakott benne a természetközeli élet utáni vágy

A nyíregyházi születésű Szanitter Zoltán városi fiúként nőtt fel, de gyermekkorában sokszor nyaralt a nagyszülőknél falun. Minden bizonnyal ezeken a nyarakon rakott fészket benne a természetközeli élet utáni vágy. Ez csak fokozódott, amikor életének egy szakaszában kénytelen volt panellakásba költözni feleségével, Enikővel, akivel ma már 42 éve házasok.

Zoltán a nyíregyházi Hepicentrumban szolgál a Hit Gyülekezete pásztoraként immár 1986 óta. Felesége a Gyülekezet által alapított Bethlen Gábor Iskola pedagógusaként ment nyugdíjba egy évvel ezelőtt. Két lányuk már felnőtt, férjhez ment, családot alapított. Eddig négy unoka van a családban.

Enikő asztalhoz szólít bennünket, feltálalja a különösen finomra sikerült marhahúslevest, Zoltán pedig mesélni kezd a Tanyára költözésről, a tanyasi élet örömeiről, kihívásairól: “Mikor családommal kiköltöztünk a városból az felért egy új honfoglalással. Az áram kivételével, minden egyebet ami a komforthoz tartozik helyben kellett megoldanunk. A víz amit használunk a saját kutunkból jön, évekig azzal a fával fűtöttünk amit a telekről vágtunk ki. Bibliai hitű keresztényként Ábrahám példája lebegett szemeim előtt, – aki otthagyta Úr városát – különösen a nagyobb kihívások idején.

Mielőtt neki látnánk a finomabbnál – finomabb sülteknek, vendéglátónk még kiszalad a kertbe, hogy néhány uborkát tépjen, amiből aztán pillanatok alatt együttes erővel csodás uborka salátát készítenek.

“Főként gyümölcsfáink vannak, meggy, cseresznye, őszibarack (4-5 féle), dió, alma, de természetesen zöldségeket is termesztünk, paradicsomot, paprikát, uborkát… Tartunk 30 baromfit a tojásért és fogyasztásra, továbbá van 8-12 birkánk a bőréért és a húsáért.”

A finom espresso után körbejárjuk a birtokot, hamar kiderül, hogy három kőkemény kutya vigyázza a területet és saját szemünkkel láthatjuk, hogy a macskák is nagyon fontos feladatot látnak el nap, mint nap a rágcsálók irtásával.
Készítünk néhány fotót, majd letelepszünk a “Szellőpalota” kényelmes padjaira, hogy tovább beszélgessünk a tanyasi életről. Hogy mi az a Szellőpalota? Következő bejegyzésünkből minden kedves követőnk megtudja.

Kép és szöveg: Grósz I.