A héber “marha” szó juhot, kecskét, ökröt és szamarat egyaránt jelent, csak disznót nem. A szamár főként teherhordó állat volt, az ökörrel pedig szántottak. Az ökröt csak egészen különleges alkalmakkor vágták le a húsa miatt. A juhokat és a kecskéket mindig együtt tartották. A birka gyapjából ruhát készítettek, bár az állatot néha meg is ették – kövér farka ínyencfalatnak számított. Tejéből finom túrót készítettek. A kecskének mind a húsa, mind a teje, illetve a tejéből készült kecskesajt értékes táplálék volt. A kecskeszőrből durva szövetet szőttek,bőréből tömlőt varrtak. A szegények házaiban nem volt kívül ól, így pl a bárány gyakran a gyerekekkel aludt és a tányérjukból evett.