A Bibliában szereplő állati eredetű festékanyagok bemutatása után következzen néhány növényi eredetű festékanyag:

BÁRÁNYPIROSÍTÓ, RÓMAI PIROS (Alkanna tinctoria)

A száraz, félsivatagi homokon gyakori növény sárgásvörös gyökérkivonata jó festék.

PÓRSÁFRÁNY (Carthamus tinctorius)

A nálunk olajáért termesztett növény lángvörös virágainak főzetével az ókorban ruhákat festettek narancsvörösre.

FESTŐFŰ, PIROSÍTÓFŰ (Rubia tinctorum)

A mediterrán területeken vadon is gyakori lágyszárú növény gyökeréből kivont narancssárga, sárgásvörös ruhafestő színezék igen elterjedt volt.

VÖRÖSSZANTÁLFA (Pterocarpus santalinus)

Fájának finomra aprított forgácsából gőzöléssel állították elő a barnásvörös festékanyagot, amelyet főként bőráruk színezésére használtak. A bibliai időkben drága importárú volt.

INDIGÓCSERJE (Indigofera tinctoria)

Hosszabb erjesztési művelettel vonták ki leveleiből a lúgos közegben sárgászöldre redukálódott festéket, majd ebbe áztatták az anyagot, melyen a levegőn oxidálódva kék színű festékréteg alakult ki. (A középkorban Assziszi Szt. Ferenc édesapjának is híres, jól jövedelmező kékfestő üzeme volt Itáliában)

SÁFRÁNY (Crocus sativus)

Csak a gazdag római családok engedhették meg maguknak a méregdrága, valódi sáfránnyal festett mélysárga ruhák viselését. Az esetek többségében a már említett pórsáfrány virágának hígabb oldatát, vagy a gránátalma héját használták.

KATEHUFA (Acacia katechu) 

Fájának forgácsából előállított barna színanyagot főként keleten használták felsőruhák és bőrök festésére.

VARJÚTÖVIS BENGE (Rhamnus cathartica)

A nálunk is jól ismert bogyóinak timsóval kevert zöld nedvét hólyagokba töltve árulták még a középkorban is.

(Kereszty Zoltán nyomán)