A Szentírás hat nevet is használ a tölgyre, melyek mindegyike magában rejti Isten (‘Él) nevét. E nevek többsége nagy, tiszteletben álló idős és szép fára utal. A palesztin tölgy akár húsz méter magasra is megnövő szép koronájú fa. Ága és lombja fénylő, sima felületű. Nagy valószínűséggel állítható, hogy Hebron közelében Ábrahám ilyen típusú tölgyesben állította fel sátorát. (“Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van és oltárt épített ott az Úrnak.)  A tölgyfa az eurázsiai kultúrában mindenütt az erő, a bátorság és a határozottság jelképe.