Olajfa nevelés - csak szenvedélyesen!

Olajfa nevelés – csak szenvedélyesen!

Hazánkban az olajfa (Olea europaea) szabadföldi tartását széltől védett, zárt udvarrészben érdemes megpróbálni. Domokos Gábor Dániel tapolcai hobbikertész szerint a téli fagyok idején fokozottabb védelmet igényel, mint a füge. A talaj minőségére nézve nem különösebben kényes, bírja a meszes talajt is, mint általában a legtöbb mediterrán növény, a sok napfényt viszont nagyon szereti. A olajfa általában hét év után hoz először gyümölcsöt, ám ahhoz, hogy teljesen beérjen hosszú és meleg őszre van szüksége. Domokos Gábor Dániel elmondta, hogy az általa kiültetett növény az első három évben tövig visszafagyott, de mivel az olajfának nagyobb gyökérrendszere van, mint lombkoronája, ezért képes arra, hogy minden tavasszal új hajtásokat hozzon. Véleménye szerint erre a növényre tökéletesen ráillenek a Szentírás Jób könyvéből vett sorai: “A fának van reménysége, ha levágják ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.” A tapolcai hobbikertész örömmel számolt be arról, hogy a negyedik évben az egyik falhoz közeli hajtás már nem fagyott vissza, alkalmazkodott a számára szokatlan hideghez és mára e hajtás már kész kis fává nőtte ki magát. (Dicsőség az Úrnak!) A fátyolfóliás takarás miatt még az idei (2016-17) kemény tél sem ártott neki. A Vidám Szüret munkatársai örömmel állapították meg, hogy ez a növény igencsak meghálálja a több év óta tartó szenvedélyes gondoskodást és saját szemükkel győződtek meg róla, hogy mára Domokosék kertjének egyik ékessége lett, sőt, mint a mellékelt képen látható, már gyümölccsel is megörvendeztette Őket!