Turbolya vagy bürök - Dr. Ruff Tibor teológus pünkösdi írása

Turbolya vagy bürök – Dr. Ruff Tibor teológus pünkösdi írása

Pünkösd – többek között, de legfőképp – a Szent Szellem eljövetelének ünnepe az egyház számára. Pál apostol azt írja, hogy a teremtett világ maga is egy kinyilatkoztatás, hiszen a Teremtő Logosz, az Ige, az isteni Bölcsesség hozta létre, magán viseli tehát a Logosz ujjlenyomatát minden elemében, vagyis Istenről tanít: “hiszen mindaz, ami Istenben láthatatlan – tudniillik az Ő isteni ereje és természete -, a teremtett dolgokból megértve meglátható”. Figyeljünk rá, milyen hatalmas dolgot állít ez a mondat: MINDEN, ami Istenben láthatatlan, a teremtményekből LÁTHATÓ, ha öt érzékszervünket és intelligenciánkat együtt használjuk. Ezért nincs senkinek sem mentsége Isten előtt – folytatja Pál -, senki sem mondhatja, aki a földön leélt egy emberéletet öt érzékszervének és intelligenciájának birtokában, hogy nem ismerte meg Istent. A növényvilág is tanít tehát bennünket mindarra, ami Istenben láthatatlan, egészen részletesen és alaposan, ha elmélkedve szemléljük.

A Szentírás több helyen is figyelmeztet bennünket arra, hogy a jó és rossz szellemi erők, lények néha megtévesztően hasonlítanak egymásra, mert a Sátán igyekszik utánozni Istent, hogy félrevezethesse a jóra, Istenre vágyó embereket is. A Sátán világosság angyalaként tünteti fel magát, a démonok pedig gyakran utánozzák a Szent Szellemet. A növényvilág számtalan példát nyújt arra, hogy néha súlyosan mérgező növények majdnem ugyanolyanok, mint a legfinomabb fűszerek vagy ételek. Nemrégiben meghalt egy ember, mert a halálosan mérgező gyöngyvirágot levele miatt összetévesztette a medvehagymával; a gombák között pedig szinte minden ehető fajnak van mérgező hasonmása: például a hallucinációt okozó – az ősi magyar sámánok által is használt -, mérgező párducgalóca majdnem teljesen olyan, mint a rendkívül finom piruló galóca.

Hasonló a helyzet a turbolyával és a bürökkel is. A turbolya, ánizshoz hasonló, friss illata és aromája miatt az egyik legfinomabb fűszernövény, míg a bürök, mely a Bibliában is szerepel, halálos méreg. Külsőleg is nagyon hasonlítanak, különösen fiatalon, áprilisban, ráadásul termőidejük és élőhelyük is közel azonos: előfordul, hogy pár centire nőnek egymástól. “Ahogyan a bürök kisarjad a barázdában, úgy sarjad ki az ítélet” – mondja a próféta, ebből megtudjuk, hogy a bürök a Szentírásban Isten büntető ítéletének a szimbóluma, vagyis a Logosz azért teremtette, hogy a bűn következményét, a halált szemléltesse látható módon a természetben, hogy ezzel is szellemi igazságra tanítson minket. Végigvonul az európai kultúrtörténet más szálain is, például Szókratésznek is bürköt kellett innia, amikor Athénban halálra ítélték, mert kétségbe vonta a görög istenségek isteni mivoltát (amiben igaza is volt).

A turbolya – néha a bürök mellett – tömegesen terem akácosainkban áprilisban. Szereti a hideget, tavasszal az elsők között, de néha még télen is kizöldül – ezért is a norvégok nemzeti fűszere, akik turbolyaágyas gabonapálinkát is készítenek belőle, amit a folyami rák szezonjában a grillezett rákhoz isznak. Jó döntés, mert a turbolya egy kis borssal, sóval, mézzel szósszá turmixolva bármilyen rákhoz rendkívül jól illik, ajánlom kipróbálni, ezzel nyerte meg kislányom az iskolai főzőversenyt egyszer. De krémlevest is készíthetünk belőle, abból se hiányozzon a bors – amivel remekül összeillik – és a só mellett egy kis méz és tejszín is legyen benne. Ezt a receptet én magam tanítottam meg egyszer egy Michelin-csillagos, provance-i francia szakácsnak egy szemeteszsáknyi turbolyát mellékelve hozzá ajándékba, amit fél óra alatt összeszedtem egy akácosban, úgyhogy másnap fel is került a napi ajánlatba – nagy sikerrel -, mert egy egész vendéglőnek elég volt ez a mennyiség. (Séf ismerősöm azóta csak Monsieur Turbolyának szólít.)

Amikor a turbolya már virágzik, április vége felé – virága is hasonló a bürökéhez, miként az egész növény -, virágját is éppúgy megehetjük, mint a levelét, ételekbe főzhetjük, salátákat ízesíthetünk és díszíthetünk vele, mint a levelével, mert illatanyaga ilyenkor már a virágokban koncentrálódik. Szára azonban nem ízletes.

A turbolya levele egy árnyalatnyival világosabb a bürökénél, és kicsit kevésbé robusztus, légiesebb, de fiatalon – amikor szedni kell, még virágzás előtt – majdnem egyformák (kifejlett korukban, május vége felé már nem összetéveszthetők, mert ekkorra a bürök embermagasságúra is megnőhet, míg a turbolya lassan eltűnik – mert ebben a világkorszakban a gonosz uralja még a világot). Ilyenkor a legbiztosabban nem a szemünk, hanem az orrunk és az ízlelésünk alapján tudjuk megkülönböztetni, mert a turbolya illata és íze kellemes, finom, ánizsos, míg a büröké keserű – vagyis összetéveszthetetlen a kettő, ha nem a szemünkre figyelünk. Ezzel arra tanít bennünket a Teremtő Logosz, hogy a szellemvilágban, mivel láthatatlan, a jelenségeket egyfajta szellemi “szaglással” és “ízleléssel” tudjuk megkülönböztetni: “Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr…”; “a Krisztus jó illata vagyunk…” Ez nem is meglepő, hiszen a szellem a héberben és a görögben egyaránt ugyanaz a szó, mint a lélegzés, és a rúach, ami főnévként szellemet jelent, igeként használva a héberben azt jelenti: szagolni.

Amikor nehéz megkülönböztetni, hogy egy beszéd, cselekedet, akarat, megnyilvánulás a Szent Szellemtől származik-e vagy démonoktól, “szagoljunk bele a levegőbe”, milyen a hangulata, milyen érzéseket ébreszt bennünk, milyen a kisugárzása. Ha a szeretet, öröm, béke, türelem, jóság, hűség, szívesség, szelídség, önuralom (a Szentlélek kilenc ajándéka) kíséri, valamint a szabadság, erő, józanság, igazság és igazságosság légköre, azaz kellemes, jó érzéseket és gondolatokat ébreszt, akkor a Szentlélek működik – ha ezek ellentétei, a düh, neheztelés, gyűlölet, nyugtalanság, türelmetlenség, idegesség, félelem, kényszer, zavar stb. stb. jelenléte erősödik bennünk, akkor démonok jelenléte tapasztalható, ne fogadjuk be, mert mérgező.

(Fotó: Szabados Attila)