Izrael regionális földrajza

Izrael regionális földrajza

A Szentföldön hét nagy természetes országrészt különböztethetünk meg. Első a parti síkság, ahol az első nagy természetes kikötőt, Ceasareát Nagy Heródes király építette, nem sokkal Jézus születése előtt. A második Galilea, mely Jézus idejében elsősorban szőlő, gyümölcs és olíva ültetvényei miatt virágzó, sűrűn lakott vidéknek számított. A lakosság a termékeny földek megműveléséből és halászatból élt. A következő természetes országrész a Jordán völgye, mely egy geológiai törésvonal. A Jordán folyó partját itt-ott őserdőhöz hasonló növényzet borítja. Negyedik régió a központi felföld, más néven júdeai hegyvidék, ahol Jeruzsálem is található. Ezen országrész erődített városai kitűnő védelmet biztosítottak Izrael fiai számára. Az ötödik Transzjordánia a központi felföldhöz hasonló, ám annál magasabban fekvő hegyes vidék. Jó a vízellátása, kitűnő legelőin hatalmas juhnyájak és tehéncsordák legelnek. Hatodik a “Seféla”, mely a parti síkság és a központi felföld között elhelyezkedő alacsony dombvidék, amit korábban szikomorfa erdőségek borítottak. A Megiddo síkság, mely hetedik a sorban, megközelítőleg háromszög alakú, oldalai körülbelül 24 km hosszúak. Bár a völgy talaja eredetileg mocsaras volt, stratégiai szempontból mégis nagyon fontos szerepet töltött be. Az ókori világ legfontosabb észak-déli útvonala (amelyet a rómaiak Via Marisnak, “tengerparti út”-nak neveztek) itt található, ezért például, magától értetődő, hogy a kereskedők mellett erre mentek a támadó seregek is. Ez a magyarázata annak, hogy Megiddo síkságán egészen napjainkig oly sok csata zajlik.

(The Lion – Bibliai Enciklopédia)
(Fotók: Erdős A.)