1825-ben József nádor kezdte el a kert építését, amelynek központi helyére került a Pollach Mihály által tervezett klasszicista kastély, amelyből sajnos ma már csak a főhomlokzat egy része látható. Magyarország egyik legértékesebb angolparkját Tost Károly schönbrunni kertépítőmester tervezte. A történeti park a mai napig megőrizte eredeti szerkezetét.
Botanikai jelentősége elsősorban az idős faritkaságoknak köszönhető. Megtalálható több mint félezer taxon cserje és fa, valamint közel kétszáz éves öreg platánok (Platanus acerifolia), vérbükkök (Flagus sylvatica ‘Atrupurpurea), a szomorú bükk (F. s. pendula), és az óriás tuja (Thuja plicata) is. A tó partján a mocsárciprusok (Taxodium distichum) mostanra hatalmas légzőgyökereket növesztettek.
Hatalmas turisztikai tömegeket vonz a tavasszal szőnyegszerűen előbújó hóvirágmező (Galanthus nivalis), a fák alatt. A természet ébredési időszakában csodálhatjuk meg a hunyorokat (Helleborus), a májvirágokat (Hepatica nobilis), és a borostyán alól előbúvó meténgeket (Vinca) is. A lágyszárúak számos védett példánya él a kertben. A téltemető (Eranthis hyemalis), a szibériai csillagvirág (Scilla sibirica), és a szártalan kankalin (Primula vurgalis) is megtalálható az arborétum területén.
A 40 hektáros kert 1952-ben nyilvánították természetvédelmi területté. Érdekesség, hogy a szomszédos Csaplári erdőben ültették, az 1830-as években, Magyarország első Libánoni cédrusát (Cedrus libani). Jelenleg is ez a legidősebb hazánkban.

Kép és szöveg: Nagy Gábor