Gránátalmafa (Punica granatum)

Gránátalmafa (Punica granatum)

Ez a csodás növény tudományos nevét az észak afrikai pun birodalomnak, Karthagónak köszönheti, amelynek forró tengerparti övezetében termesztették az egész mediterrán térség legjobb ízű gránátalmáit. Innét szállították Róma mindig zsúfolt piacaira. A “pun alma” később sok magja miatt felvette a granatum nevet (granum: mag). Héber neve rimmon, mely sok bibliai település nevében szerepel, ami kiterjedt termesztésére mutat. A Közel – Keleten egyébként több, mint 5000 éve termesztik. A görögök virágja miatt kodonnak, egyszerűen csak szépnek nevezték.

A gránátalma őshazája a szubtrópusi Közép-Ázsia, ahol soktörzsű, 3-5 méter magas, rendszerint tövises, lombhullató fa, vagy cserje formájában elvadulva is megtalálható. Föníciából jutott el Karthagóba, majd gyorsan terjedve az ókori kelet legkedveltebb gyümölcse lett, melynek üdítő levét, erjesztett borát (szörbet) és lágy magját egyaránt fogyasztották. Gerezdes bogyóterméséből készített bor Dárius perzsa király kedvenc itala volt. Terméshéja, de főleg gyökérkérge a leghatékonyabb féregűző szere volt az ókori világnak. Terméshéjából és kérgéből nyert cserzőanyaggal különlegesen finom bőröket tudtak készíteni. Virágszirmaiból kinyert színanyagot textilanyagok festésére használták.

A gránátalma jellegzetes termésformáját széleskörűen alkalmazták díszítőelemként Babilontól Karthagóig. Főleg stilizált formájában az asszír és egyiptomi emlékoszlopokon, domborműveken és díszítéseken éppúgy megtalálható, mint Perszepolisz kastélyfalain.

Termésének és virágjainak eleganciája már a legkorábbi korszakok ornamentikájának fontos és gyakori eleme. Az ősi izraeli díszítő művészetnek is fontos alkotórésze, ezért találjuk meg Salamon templomának oszlopain éppúgy, mint a főpap ünnepi köntösének szélén.

A tökéletes gránátalma 613, vagyis a törvények számával azonos számú magot tartalmaz.

A felvágott gránátalma a bőkezűség jelképe.
Az Énekek Énekében (4,3) a vőlegény a gránátalma termésének különleges szépségéhez hasonlítja a menyasszonyt. Jézus Krisztus menyasszonya – az egyház – hasonlóképpen törekedjen rá, hogy szép legyen és termékeny!

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!