“Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két gyermeke. Odament az elsőhöz és így szólt hozzá: Gyermekem, menj és dolgozz ma a szőlőben! Az így válaszolt: Nem akarok, de aztán megbánta és kiment. Az apa odament a másikhoz is, és ugyanezt mondta neki. Az így válaszolt: Majd én, uram! – de nem ment ki. Kettejük közül melyik tette meg az apa akaratát? Az első – felelték. Erre így szólt hozzájuk Jézus: Úgy van, ahogy mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb bemennek az Isten királyságába, mint ti! Mert János eljött az igazságosság útján, és ti nem hittetek neki, a vámszedők és az utcanők viszont hittek neki és ti ennek láttán sem tanúsítottatok megbánást, hogy hittetek volna neki!” (Máté 21, 28-32)

A példázatban szereplő első fiú tiszteletlen volt és hálátlan, de őszinte is egyben. Nem mutatta magát másnak, mint ami. Nem volt képmutató. Egyértelműen kifejezte, hogy mi van a szívében apja szőlőjével kapcsolatban, szó sem lehet róla, hogy ott dolgozzon.  De aztán meggondolta magát és mégis elment, hogy segítsen a soros munkát elvégezni. Igazi megtérésen ment át, ami engedelmességre ösztönözte. Gondolkodásmódjának és szívének megváltozása 180 fokos fordulatot eredményezett az életében és így alkalmassá vált Isten akaratának a teljesítésére.  A második fiú szelíden és kedvesen válaszolt apjának, ahogyan az elvárható is volt. Példás udvariassággal jelezte, hogy készen áll bármilyen munkát elvégezni. Aztán nem ment el. Kedves volt és udvarias, de a szőlő tőle simán tönkre mehetett volna. A híres prédikátor – C.H. Spurgeon – szerint csak alázatoskodott, ígérgetett, de valójában sosem akart segíteni. A képmutatókról azt mondja Jézus a Máté 23,3-ban, hogy ” Ők mondják, de nem cselekszik”. Isten valóságot akar és cselekedeteket, nem puszta szavakat és üres ígéreteket!