A Biblia héber, görög és latin nyelvű szövegei alapján megkülönböztethetünk állati, ásványi és növényi eredetű festékeket. Első bejegyzésünkben arról a két állati eredetű festékanyagról írunk néhány szót, melyek szerepelnek a Biblia eredeti szövegeiben.

1. Bíborvörös

Az ókor legszebb, legtartósabb és egyben természetesen a legdrágább festőanyagát a Földközi tengerben élő kagylók festékmirigyeiből nyerték. A bíborfestést Föníciában fedezték fel, melynek technológiáját féltve őrzött titokként kezelték. Ma is csak annyit tudunk, hogy a feldarabolt csigákat sóval behintették, majd nagy üstökben vízzel kifőzték. A nyers folyadékot leszűrték, majd benne áztatták a textíliát. Mivel a bíbor indigó származék, a levegőn oxidálódva alakult ki az áztatás és a szárítás módjától erősen függő színárnyalat. A kéktől a lilán át egészen a vérvörösig szinte minden színárnyalatot képesek voltak ezek a föníciai mesterek elérni.

2. Karmazsin

A kermesz-tölgyfán élősködő kermesztetű testének és petéjének beszárított maradványából nyert kékespiros színezőanyag volt a legismertebb és legolcsóbb textil és bőrfesték a mediterrán területeken. Az ágakon tömegesen fejlődő, apró gömb alakúra duzzadó állatokat begyűjtötték, majd kemencékben, vagy napon megszárították és finom porrá törték. A textíliát ennek vizes oldatában főzték, ám előtte, vagy utána, hogy szebb színt kapjanak még ólomecettel megpácolták.  Legközelebb a növényi eredetű festőanyagokról írunk.

(Kereszty Zoltán nyomán)