Datolyapálma (Phoenix dactylifera)

Datolyapálma (Phoenix dactylifera)

A Biblia a fajnevet illetően sok más növénnyel szemben kivételesen könnyű helyzetbe állít bennünket, hiszen 47 helyen a “támár” szót használja. A botot, pálcát jelentő héber kifejezés nyilvánvalóan a pálma szálegyenes termetére, jelképesen pedig a legerősebb szélnek is ellenálló “egyenes és erős jellemére” utal.  A leghasznosabb növénynek tartják a térségben. Egy arab mondás szerint annyi mindenre lehet használni, ahány nap van egy évben. A valóságban azonban még ennél is sokkal több, körülbelül 800 féle felhasználási módját ismerik. Ötezer éve termesztik a 15. és a 30. szélességi kör közötti meleg száraz területeken, ahol vadon is él. A Szentföldön csak az Aravah völgyében és Jerikó környékén képes beérni. Jerikót a Biblia a “Pálmák városának” nevezi. A fák királynője 40 méteres magasságával, végálló üstökben csoportosuló levélkoszorújával Egyiptom és a Közel- Kelet karakterisztikus növénye. A virágai fehérek, vagy sárgák. Az érett fürtöket sok ezer sárga, vagy narancsvörös, szilva nagyságú, húsos termés alkotja. A Biblia 49-szer említi a vastag, húsos virágzati buroklevélből kifolyó édes, szirupszerű folyadékot, amelyet édesítő szerként használtak. Hérodotosz a pálmát, kenyeret, bort és mézet adó növénynek nevezi, csakúgy, mint Pliniusz. Magját pörkölve pótkávéként, őrölve pedig takarmányként használták, de az asszonyok nyakláncok, füzérek formájában ékszerhez hasonló módon is viselték. A datolyapálmáról következő bejegyzésünkben annak bibliai, zsidó és keresztény vonatkozásairól írunk néhány mondatban.

(Kereszty Zoltán nyomán)

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!