A déli madártej, a Földközi tenger partvidékének jellegzetes faja, igen nagy alakgazdagságban fordul elő a Szentföld mezőin, domboldalain. A júdeai legelőkön, de főként Betlehem környékén tömegesen találkozhatunk vele. Kisebb, kora tavaszi változatát, a törpe madártejet “betlehemi csillag”- nak is nevezik a helybéliek. Ehető hagymája a szegények rendszeres tápláléka volt. Húsz- harminc centiméteres szára végén egymás felett fejlődő laza, fehér fürtvirágzatát tőből eredő szálas csatornás, aprón fogas szélű levelek veszik körül. Csillagszerűen szétálló lepelcimpái belül sárgásak, kívül pedig fehér alapon futnak zöld csíkos főerei. Ez a kis növény környezetünk szegényeire hívja fel a figyelmünket. Az éhező ember irányába mondott vigasztaló szavaink csak úgy eredményesek, ha azt ennivaló is kíséri. Az elemi életfeltételek megteremtése alapvető emberi jog és követelmény, amit az elosztás igazságosabb szabályozásával minden társadalom képes lehetne különösebb erőfeszítések nélkül biztosítani.

(Kereszty Zoltán nyomán)