A Szentgáli Tiszafás

A Szentgáli tiszafás

A közönséges tiszafa (taxus baccata) másik nevén tiszafenyő, minden részében, kivéve a magköpenyét, egy erősen mérgező örökzöld. A faj latin nevéből ered a mérgező hatóanyagok gyűjtőneve a toxin szó. Az apró, vagy közepes termetű fa, átlagosan 10-20 méteresre nő.  Meglehetősen lassan nővekszik, de rendkívül jól szaporodik és hajt. Képes több ezer évig is elélni. Európa legöregebb fája is tiszafa, Edinburgh-ben (Aglia). Fája vörösesbarna és igen kemény, valamint nagyon rugalmas. Törzse göcsös, elágazó. Kérge vörösesbarna, csíkokban válik le. A törzset a belőle kinövő hajtások gyakran teljesen eltakarják, ezek három évig zöldek maradnak. Az amerikai tiszafa (taxus brevifolia) kérgéből, izraeli tudósoknak, sikerült kivonni olyan anyagokat, amikkel áttörést értek el a rák elleni kutatásban.

A tiszafa nagyon jó árnytűrő, a hideg, párás klímát kedveli. Hazánkban az északi kitettségű bükkerdők elegyes bokorszintjében található. Szentgál határában a Miklós Pál-hegyen és a Balogszegen találunk nagy kiterjedésű, őshonos populációt. Több ezer tő található a területen, ami 1951-ben került természetvédelmi oltalom alá. A talaj ph értéke mérsékelten savas a tiszafa tű-lomb avarelegye miatt. A bükk számára a kialakult talajviszonyok nem optimálisak, ezért jelenik meg konkurensként a tiszafa. A növénytársulás vadaktól való megvédése érdekében a területet kerítéssel vették körbe, és jól járható turistautakat alakítottak ki, pihenőkkel és tájékoztató táblákkal. A gímszarvas vígan rágcsálja az ember számára mérgező fa kérgét, semmi baja tőle.

Szöveg: Nagy Gábor

Fotó: Nagy Kata

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!