Libanoni cédrus (Cedrus libani)

Libanoni cédrus (Cedrus libani)

A Bibliában csak az Ószövetségben fordul elő, de ott 75 alkalommal is. Arab nevének jelentése: “a Libanon erős gyökerű, nagy fája”. A sötét, erősen repedezett kérgű, 40 méter magasra is megnövő, 2,5 méteres törzsátmérőjű örökzöld fát emeletekre tagolt, mozaikosan sűrűsödő, áttört felületű koronája teszi jellegzetessé. Szúmentes, rendkívül szívós és ellenálló, sokáig kellemes illatú fája a legértékesebb építőanyagnak és a legkelendőbb exportárúnak számított az egész térségben, ami rövid időn belül a hatalmas libanoni cédruserdők kiirtásához vezetett. Salamon király is innen szállította Jeruzsálembe tengeri és szárazföldi úton a Templom építéshez szükséges hatalmas tömegű faanyagot. A libanoni cédrus néhány védett idős példányával eredeti termőhelyén ma már csak a Kedisha folyó völgyében találkozhatunk. Ez a rendkívül elegáns fa gyors növekedésű és koronája sokáig még kúp alakú, ám 20-30 éves korában csúcsa laposodni kezd, és ágai vízszintesen, lelógóan szétterülve, lassacskán kialakítják a jellegzetes cédrus koronát. A Biblia harmadik leggyakrabban említett fáját hosszú életkora, impozáns formája és páratlanul elegáns koronaszerkezete tette a nemesség, a méltóság, a hatalom,a boldogság, a szépség és erő jelképévé. Az Énekek Éneke hozzá hasonlítja a vőlegényt, így lett e fa az eljövendő Messiás szimbóluma is. A 80. zsoltárban a Megváltót jelképező cédrus hatalmas lombja leárnyékolja a világ kísértéseit, csábításait, ugyanakkor szép, formás koronája a teremtett valóság értékeire, a jóra hívja fel a figyelmünket. Árnyékában a legforróbb helyzetekben is nyugodt menedéket találunk.  Egyebekben a cédrusfa hamuját rendszerint izsóppal együtt használták kultikus célokra, innen származik a korabeli mondás az összes növényre vonatkoztatva: ” cédrustól az izsópig)”

(Kereszty Zoltán nyomán)

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!