Az izraeliták ezekben az időkben még nem ismerték a cukrot, így a vadméhek által termelt mézzel édesítettek, de a datolyából és szentjánoskenyérből nyert szirupot is erre a célra használták. A Biblia 49- szer említi a datolya vastag,húsos virágzati burokleveléből kifolyó,édes szirupszerű folyadékot, melyet édesítő szerként használtak. Az olykor 40% cukortartalmú szentjánoskenyérfa termése kiváló állati takarmány volt, de sivatagi körülmények között emberi táplálkozásra is alkalmas volt. Az arabok “kaftan” néven gyümölcsszörpöt is készítettek belőle, amely az énekesek körében közismert volt hangtisztító hatásáról.