Gabonaaratás Jézus korában

Gabonaaratás Jézus korában

A bibliai időkben a Szentföldön az árpát és a búzát áprilisban, májusban és júniusban aratták. A gabonát sarlóval vágták le, aztán kévékbe kötötték, majd szamárháton, vagy szekéren a cséplőhelyre vitték. A cséplőhely valószínűleg köztulajdonban volt és az aratás idején a falusi élet központjának számított. Ez a sziklás, vagy agyaggal borított, szélfútta terület, melyet kőkerítéssel vettek körül, a falun kívül helyezkedett el. A gabonát bottal csépelték, vagy állatokat vezettek körbe rajta, esetleg cséplőszánt használtak. Miután összetörték a gabonaszárakat és a magok kihullottak a kalászból, a földműves megrostálta a gabonát, vagyis favillával, vagy lapáttal földobálta az összetört szárakat, kalászokat és gabonaszemeket. A szalmát elfújta a szél (télen ez volt az állatok takarmánya), a súlyosabb gabonaszemek viszont a földre hullottak. A szemeket megszitálták és nagy agyagkorsókban tárolták a magtárakban.

(Forrás: The Lion, bibliai enciklopédia)

Köszönjük, ha Megosztásoddal támogatod munkánkat!